Példamutató alkotó pedagógusok – Közös rejtelmek ma bennünk…
Az Alkotó Pedagógusok regionális tárlata huszonnyolcadik alkalommal nyílt meg április 5-én a Tokácsli Galériában, amelyre négy szomszédos vármegyéből hatvankettő alkotás érkezett. A zsűrinek ezúttal sem volt könnyű dolga, ám a Szentesi Művelődési Központ és a Pedagógusok Csongrád-Csanád Vármegyei Szakszervezete munkatársai rendkívül gazdag és színvonalas tárlatot állítottak össze.
A zsűri képviseletében Túri Andrea közművelődési szakember ajánlotta a közönség figyelmébe az április 26-áig látogatható kiállítás gyöngyszemeit, s egyben emlékezett a kezdetekre:
-Borsodi Ágnes tanárnő kezdeményezése nyomán állhatunk itt, immár közel három évtizede, aki a képző-, és iparművészeti pályázat mellett az irodalomban is gondolkodott. Ez az ág azonban idővel sajnos megszűnt. Különösen nagy öröm, hogy Lantos Anita révén az utánunk jövő generáció a jó példa arra, hogy ez a rendezvény lassan történelemmé szelídül, hiszen ugyanolyan szeretettel öleli fel munkatársaival a pályázat minden egyes mozzanatát, mint ahogyan az számunkra is mindig meghatározó volt.
Túri Andrea felidézte Klebelsberg Kunó, városunk díszpolgára emlékét is, aki szintén úgy akarta, hogy a rejtelmek zengjenek, vagyis minél közelebb kerüljön az oktatás a felnövekvő generációkhoz. A legnagyobb iskola programot vitte véghez a déli régióban, melynek a lényege az volt, hogy a gyerekek már a tanyavilágban is tudjanak művelődni.
A jelenre vonatkozó fontos kérdés – hallottuk – mi a közös ma bennünk? A hajdani Tiszti Klub közművelődésének vezetője így folytatta: – Közösek vagyunk gondolkodásmódban, mert mindannyiunk szívében ott él a pedagógus. A közművelődési szakember számára példakép Kristó Nagy István tanára, általa vált értékes „zászlóvivőjévé” a közművelődésnek, amikor a nyolcvanas évek elején a művészet-irodalom tantárgyat tanulhatta. A tanár úr Szentes Petőfi Szállóját Európa legszebb új szecessziós épületeként emlegette úgy, hogy az Európa minden egyes művészettörténeti tárgyú könyvében szerepel. S aki arra is megtanította tanítványait, miért nehéz a fehérre látható módon fehérrel festeni.
Túri Andrea a jelen pályázatra áttérve kiemelte, egy pedagógus legnagyobb sikere, ha a tanítványáért izgulhat a különféle versenyeken, hiszen a legnagyobb alkotása emberfőket művelni ki, megalkotni az emberpalántából a jövőt. Tiszteletreméltó, hogy ma olyan pedagógusokkal találkozunk, akik szabadidejükben gyönyörűségeket tudnak létrehozni.
– A zsűri tagjai az alapító Borsodi Ágnes, Szobota Imréné Györgyi a pedagógus szakszervezet részéről, Lantos Anita, a Szentesi Művelődési Központ művelődésszervezője és jómagam voltunk. Igyekeztünk Moholy-Nagy László polihisztor gondolatai mentén kialakítani a döntésünket – mondta.
A díjazottak
és különdíjasok a következők:
Boldizsár- Molnár Gyöngyi Tószegről, Kovácsné Takó Mária Kistelekről, Nagy
Margaréta Orosházáról, festők. Különös témaválasztása volt Maczelkáné Rónyai
Julinak az elmúlásról alkotott fotói réven. Kovács Edit Kiskunfélegyházáról Móra
Ferenc kedves virágát foglalta alkotásába, de Kristó Nagy István teljes lelkisége
megszólal képein. Ilyen, amikor a képzőművészet és az irodalom egybeér.
Az iparművészeti tárgyakat jelenszázadi szemmel próbálták értékelni. Azzal együtt, hogy az alkotóművészetek nagyobb szabadságban tudnak szárnyalni, mégis elmondható, hogy a népművészet egy kicsi bajban van. Nagy köszönet illeti Boros Istvánné és Doba Lajosné gyönyörű hímzés munkáit, ahogy Garainé Szász Katalin népi iparművészeti életünk kiemelkedő helyi képviselője sem maradt elismerés nélkül.
Meglepetés ajándékban részesültek a rendszeresen pályázók, így Botos Erzsébet keramikus. Dávid Ferencné és Gombos Ildikó kézművesek. A zsűri két születésnapos tagját tortával, a Vadrózsák énekegyüttes pedig a jól ismert dallal köszöntötte. A megnyitón közreműködtek továbbá a Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola trombita tanszakos növendékei.
Kép és szöveg: dite
