100 éves jubileumát ünnepelte a Szentes és Környéke „Sőtér Kálmán” Méhész és Környezetvédő Egyesület. Ebből az alkalomból a Megyeháza Kulturális és Konferencia Központban rendeztek ünnepséget március 10-én, ahol rácsodálkozhattunk az elmúlt évtizedek tárgyi és írásos emlékeire is az alkalmi kiállításon.

Monda Csaba, az egyesület elnöke rövid áttekintést adott a történetükről. Elmondta, hogy 1929-ben a tagok állami segítséggel ingatlant vásároltak a Tóth József utcában, amely a székházuk lett. Az egyesület tagjai társadalmi munkában gondoskodtak az épület fenntartásáról. Az államosítás után az épület egyharmadát tovább bérelhették. A nagybani mézértékesítés pedig az ÁFÉSZ-en keresztül történt. Több névváltoztatás után a mostani nevüket 2017 óta viselik. A névadó Sőtér Kálmán (1834-1915) méhészeti szakíró tevékenységével a szakmai fejlődést, oktatást szolgálta. Az egyesületnek jelenleg 88 tagja van, ők 6700 méhcsaládról gondoskodnak – tudtuk meg. Majd az elnök úr Harangozó László tagtársuk munkásságát kitüntetéssel ismerte el.

Városunk polgármestere köszöntőjében hangsúlyozta, nagy öröm az, ha a városnak olyan civil szervezetei vannak, amelyek hosszú évtizedeken át dolgoznak olyasmiért, ami az egész társadalom számára felbecsülhetetlen érték, a beporzókért. Biztatott mindenkit, hogy magyar termékeket, így magyar mézet vásároljanak, a méhészeknek pedig kiváló szezont hozó akácvirágzást kívánt.
-A méhecske számunka egy példa, csodálatos természeti ajándék, a természet egyensúlyában szerepük rendkívüli – szögezte le Sipos József egyetemi docens, növényorvos. Majd így folytatta: – Mindig otthonról hozzuk az „oltást”, a felmenői mondták, legyünk alázatosak a jó Isten, az ember és a termőföld iránt. A kapott talentumokat használjuk a jó cél és a fejlődés érdekében. Fontos lenne az Alföldön az erdősítés a klíma megváltoztatásáért, de azért is, hogy a beporzóinknak élőhelyeket biztosítsunk. Vázolta, hogy méhészként 28 éve kutatást folytat a méhészetek környezethez való alkalmazkodásáról. A beporzók ünnepére figyelemmel öt pontban foglalta össze, hogy mit köszönhetünk nekik, a házi méhek mellett a poszméheknek és a viráglátogató rovaroknak. Szólt arról is, hogy a Föld területe 50,9 milliárd hektár, ennek 3 %-a mindössze, ahol élelmiszer előállítás folyik. Ám minden három falat ételből egy a beporzóknak köszönhető, még a károsaknak is. Ezelőtt a hasznos rovarfajták száma nem 790, elérte a 830-at. Felhívta hangsúlyosan a figyelmet: baj van! Baj a kémiai terhelés miatt, a környezeti változás okán, az élő termőfölddel is, amely adja a méz igazi ízét, ásványi anyag tartalmát. Azért, mert óriási a vízhiány és a felmelegedés kedvezőtlen hatása. Ezek miatt nagy stresszben vannak a növények, nem beszélve az újabb és újabb kártevő fajok megjelenéséről, a vírusokat hordozó atkatámadásokról. A méhek szomjasak és ásványi anyag hiányuk is van. Gyógyszerük több virágpor lenne – szögezte le.

Bross Péter az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke kiemelte, bár méznagyhatalom vagyunk, de Európa meghatározó államaiba kell a mézet értékesíteni. Brüsszelben most lett a mezőgazdaságban helyre téve a méhész ágazat, addig az ipari szektorba tartozott. – A jogharmonizáció miatt egy komolyabb méz direktívát elveszítettünk, sajnos minden, ami puha és édes, az méz. Ezért jöhetnek be hazánkba is a hamisítványok. 20 év kellett ahhoz, hogy az Unió létrehozza a mézplatformot, amelynek 90 tagja között mi is ott vagyunk. Több intézkedés, pl. a vámokra, vagy a nyomon követésre vonatkozó, a „Nesze semmi, fogd meg jól” kategóriába tartozik – jegyezte meg. – A méhészeknek még idegen, de igénybe kell vennünk a támogatásokat. Felhívta a figyelmet arra, hogy a mézelő méhek, a méhészet ügye közügy, ennek a kicsi csoportnak a baja mindenkit érint. Mindezt mérséklendő, Méhbarát koncepcióban is gondolkodunk, ha ezt kidolgozzuk, az óriási előny a gazdáknak. Gondolatait szomorú aktualitással zárta, sajnos 2024/25 telén az ország méhállományának fele pusztult el. Megdöbbentő adat, hiszen szerte a világban ez van. Végezetül emléklappal köszönte meg a szentesi egyesület vezetőjének a tagság összefogáson alapuló helytállását.

-A méhészekre úgy tekintsen mindenki, hogy különlegesen jó emberek. Ma a legnagyobb érték minden település életében a közösség, s hogy 100 éve, generációról generációra állnak ki az értékeik mellett, nagyrabecsülésre méltó – hallottuk dr. Nagy István agrárminisztertől, aki szólt a nehézségekről is, melyekre, ha megoldást keresünk, szemléletváltozásra van szükség – tette hozzá. A legnagyobb baj, hogy el vagyunk maradva az európai átlag mézfogyasztástól. A magyar méz a legkiválóbb minőségű, a legjobb beltartalmi értékekkel bír. Legalább két kilót kellene belőle fogyasztania minden magyar embernek évente. Nem az a fő haszon a méhészkedésben, hogy mézet termelünk, az a haszon, hogy beporzást végzünk. Teljes joggal követeljük, hogy ezt fizessék is meg nekünk. Az Európai Unióban hiába mondjuk, hogy beporzási támogatásra van szükség, ha nincs meg a költségvetési sora. Ezért kell olyan sort keresni, ami már jogszerű, ilyen az állatjóléti támogatásoké. Az a cél ezekkel a támogatásokkal, hogy az önköltséget finanszírozzuk, hiszen nagyobb perspektívával, biztosabb jövőképpel, mint a méhészet, senki sem rendelkezik ma. Viszont ha a természetben a beporzást nem biztosítjuk, akkor kihalunk! Közösen minden kihívást meg tudunk oldani – bíztatta a jelenlévőket, majd hozzáfűzte, 310 milliárd forint áll rendelkezésre erdősítésre. Aki ma erdőt telepít, annak a teljes költségét finanszírozzuk addig, amíg nem tud belőle hasznot szerezni – zárta gondolatait a méhészettel is rendelkező agrárminiszter.

Kép és szöveg: Dömsödi Teréz

Ez a bejegyzés 2025 03 11 15:32-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.