Török Károly: Alföldi télutó
Ködös félhomály lepi el a földet,
Eltakarva szemünk elől a zöldet.
Dúl még tél koma kegyetlen haragja,
Fagyfogát bőszen vicsorgatja.
Dértündérek kergetőznek a fákon,
A rárakódott hópehely párnákon.
Játékuknak véget vet a napsugár,
Könnyük csordul, fáj az olvadás.
Pirosan izzik a nap az égbolton,
Messzire kerget el minden ködfoltot.
Fölül az ég, végtelen kék óceán,
Alant földtengerek hada áll.
FARSANGOLÓ
Elegünk van már a télből,
Hóból, fagyból, hideg szélből.
Jöttünk vígan maskarában,
Télbosszantó maszkabálba.
Zoli bohóc gólyalábon,
Elcsúszott egy szalmaszálon.
Három kislány, bő szoknyában,
Fánkot hozott kiskosárban.
Urak, dámák nádparipán,
Aranysujtás leng a ruhán.
Rabló, pandúr együtt járja,
Tavasztündér, perdülj táncra!
Szóljon zene síppal, dobbal,
Fusson a tél vándorbottal!
Jöjjön tavasz, hívó szóra,
Házunk előtt nyíljon rózsa!
Aki itt van, mind erre vár,
Kezdődjék már a karnevál!