“A Burai”
Február 19-én az Arcképek Szentesről programsorozat vendége volt Burai László címfestő, dekoratőr, kirakat- és kiállítás rendező. Az Együtt Szentesért Egyesület rendezvényén a beszélgetést Tímár Ferenc ny. informatikus könyvtáros vezette, amit gazdag fénykép illusztrációval kísért. Rövid összefoglalónkat a rendelkezésünkre bocsátott hangfelvétel alapján adjuk közre.
Burai László régről fogva Szentes meghatározó, egyedi, különleges egyénisége, aki még Szőke András „Brigádnapló” c. filmjében is kis időre megjelenik. A Kölcsey utcából indult, majd a Kossuth kanyarban lakott a család, a rendőr édesapa és a szakmunkás édesanya gondoskodásában. Vilmos bátyja vitte az OB I-es vízilabdacsapat gerincét adó lelkes társaságba.
Burai László arról is szívesen mesélt, hogy bár tanulni, iskolába járni nem nagyon szeretett, azonban a Petőfi Sándor Általános Iskolában „guriga” tanár úr, azaz Kerekes István (szobrász) rajzórái, és személye a mai napig mélyen él benne. A betűformák mindig is izgatták, hiszen ezek a címfestés, a cégtáblák alapjai. A nagy áttörést egy angol katalógus jelentette számára, amelyből számos betűtípust megismerhetett. Így aztán a címfestő szakma elsajátítására készült.
Az élet azonban előbb szerszámkészítő szakmunkássá formálta, szülei erős ráhatására. Szakmai tanára Szabó Ferencné, aki később Svédországba költözött, s akivel 15 éve a kapcsolatot felújították, folyamatosan ápolták. Érettségit azonban már munka mellett tett, amikor Dongó László volt a szigorú tanára. Katonaként a határőrséghez került, 1975-ben pedig házastársát, két közös gyermekük édesanyját is megismerte a Vasutas kultúrházban. Pedagógus felesége sikeres tankönyvírói munkásságáról is szó esett a beszélgetés során. Fia Iparművészeti Főiskolát végzett, lánya tanárnő lett.
A Kontaktában első éveit idegenáru meósként töltötte, azonban a dekorosság lépcsőin 1976-tól vezetett az útja felfelé. Még festőbotot használt, amit a címfestők maguk készítettek. Ebben az időszakban sokat köszönhet Berkecz István, a szakmában is elismert festő, grafikus intelmeinek.
Majd 1983-ban kirakatrendező végzettséget szerzett, és a nyomdászattal is közeli kapcsolatba került. A Művelődési és Ifjúsági Házban Kruzslicz Pál megbízásából végezte az aktuális munkákat, de az Építőipari Szövetkezet címfestője, sőt a KONTAVILL kirakatrendszer menedzsere is lett immár 1989-ben.
Burai László 1997-től egyéni vállalkozóként dekoratőr műhelyt alapított, ahogy fogalmazott, csinálta, ami szembejött. A beszélgetés során láthattunk jó néhány sajtóköszönetet, egy tucatra valót azok közül a munkák közül, amelyeket ma referenciamunkákként szoktunk emlegetni. Megtudtuk az is, hogy hét évvel ezelőtt ment nyugdíjba, de a mindennapokat ma is aktívan tölti családja, unokái körében.
Lejegyezte: Dömsödi Teréz
