Egy kis sajnálkozás az elveszett idő miatt – Minden kissé korosabb, de még reménykedő nevében
1963-ban születtünk. Van, aki miniszterelnök lett, van, aki dolgozott. Egyszerre kezdtük az általános iskolát, egyszerre lettünk kisdobosok, akik mindig igazat mondanak. Egyszerre Úttörők, akik nyári tábortüzeknél néztük, ahogy a rőt láng, ha lobbant.
Középiskola, fiúknak szövetnadrág, galléros ing, a lányoknak se köröm, se hajfestés, se szemfesték. DISCO nemzedék vagyunk. Képzeljétek el, se telefon, se internet, se laptop, se face. Építőtábor, címerező tábor, falvak, városrészek csatornázása.
Verne, Winettou, Némó kapitány. Rejtő.
Szakkörök. Nyáron Zánka.
A szüleink reggel felkeltek. Mentek a boltba dolgozni vagy sofőrködni. Cipőt javítani, ruhát varrni. Falat húzni, tetőt fedni. Kérges tenyér, de simogató. A szelet Bandi, Marika csoki, a vajas rúd, a kakaós csiga.
Meséljek érdekeset? Vagy a múltban nevelkedettek nem kellenek? Hallgatok a velem egyszerre született, ugyanúgy nevelt, de most és mindig újra politikai szűzként – és elnézést a szóért – viselkedő hatvanhármasokra, akik az idén már 62 évesek.
Mi az értékünk? A felemelt fejünk. A reggeltől estig, a hétfőtől vasárnapig munkabírásunk.
De. Házasságot a szocializmusban kötöttünk, akkor építkeztünk. Gyerekeink a rendszerváltás hajnalán születtek. Segítettünk berlini falat bontani, rendszert rombolni. Lettünk UNIÓS polgárok. Utazhattunk. Nem kellett 5 évet egy kocsira várni. Lett telefon, lett internet.
De mi akkor is hatvanhármasok, 62 évesek vagyunk.
Hú, de nehéz megfogalmazni. Ideológia. Legyünk mi is benne. Mi táncoltunk az ABBÁra, a Rolling Stonesra. Más a mentalitásunk. Másként szocializálódtunk.
Most kicsit itt, ott fáj. Egy-két marék gyógyszer. Amit mi elvesztettünk egy bolond rendszer miatt, Ti visszanyerhetitek.
Hogy olvashatjátok-e ezt, amit keserédesen írtam? Meg kell egymást ismerni. Én szeretném. Ugyanazt akaró, más-más helyen élő, más-más korú emberek. Az életünket mutassuk meg, ha lehet. Én azt mondhatom, hogy mi kíváncsiak vagyunk rátok. Amit megéltünk, mi hatvanhármasok, a mienk. Amit meg fogunk élni közösen, az már a Tietek, de van közös időnk is.
Dr. Dobos András
Aktuális lapszám: http://www.varosivisszhang.hu/?page_id=30031 A megújult E-Könyvtárban: http://bit.ly/41igGbL linkről az 3. oldalon olvasható!