Ahány ház, tényleg annyi szokás… – Finomságok az első disznótoros napon
Jó hangulatban, kellemes napsütésben dolgoztak böllérek és segédeik az Antal-tavi Fogadó és Horgászparadicsom területén első alkalommal megrendezett nemzetközi disznótoros napon, február elsején.
A testvérváros Topolyáról négyen érkeztek, a közeli Kavilló, azaz Rákóczifalu az, ahonnan még a disznóvágás szerb hagyományait érdemes volt Szentesre elhozni, bemutatni. Borsos József szóvivő az általuk készített vér-specialitással kínált. A vért száraz kenyérbélre engedik. Együtt, gazdagon alapozva fokhagymával, sütik, így rendkívül könnyű csemegét fogyaszthatnak. Náluk a szalámi a kulen. A szóvivő elmondta továbbá, hogy a hurkát ők is rizzsel készítik, a sütnivaló kolbász ezúttal csípős lesz és paprikástepertőt fognak sütni a nap végére.
Mellettük a Szentesi Malackergetők csapata foglalt helyet, akik „profi versenyzők”, hiszen a Gádorosi Nemzetközi Disznótoros Nap rendszeres résztvevőiként már nagy tapasztalatokat, sok elismerést szereztek. Varga Sándor csapatkapitánytól megtudtuk, összeszokott baráti társaságként, nagyon jól tudnak egymás keze alá dolgozni. -Csak figyeljen, a látvány önmagáért beszél! S valóban, égett a kezük alatt a munka, kolbászok, hurkák egész serege, gusztusosan, szép egyformára hajtogatva sorakoztak a rudakon, öröm volt látni.
A Temes megyei Végvár Vidám Csapata is rendkívül sokat adott a látványra. Kele Sándor csapatkapitány szerényen elárulta, hogy ők elsődlegesen a bográcsos főzőversenyeken szoktak részt venni. Tízfős csapatukban azonban hárman is böllérkednek, ezért merték vállalni a mostani megmérettetést. Jelmondatuk, „a végvárinak íze van!”Náluk a disznósajt „gömböc”. Hurkát, májast jó szívvel készítettek, merthogy vallják, az ízhez szív, lélek is jár.
„Van itten egy kicsi ujjnyi, tessék nyugodtan hozzányúlni!” – invitálta a vendégeket Bálint József, az újszentesiek nagyon szépen terített asztalához, ahol májast, felvágottat, füstölt sonkát, szalonnát, karajt, sajtokat, de milyeneket, lehetett kóstolni. A kecskesajt készítésébe a méhek is besegítenek náluk, hiszen méhviaszba vonják be azokat. Volt ott birkatúró, kis-pecsenye, minden mi szem-szájnak ingere. Hozzá még kerti kolbász, azaz csemegeuborka. A szóvivő elárulta, sokat adnak a fűszerezésre, ők is beleteszik szívüket, lelküket. A mester nem csak a sertés feldolgozáshoz ért, vőfélykedik, így a finom falatok mellé a poén is hozzá tartozott, míg a többiek, öten, a háttérben szorgalmasan dolgoztak.
Nagymágocsról is profik érkeztek. Czakó Krisztián és barátai arról számoltak be, hogy az idén rendezték a hatodik versenyt a faluban, s nagy örömükre specialitásukat, az almás májast most itt Szentesen is elkészíthetik. Ők képviselik a falut a testvértelepülés Mágocs rendezvényén is, a végigérő kolbásznak ugyanis sehol nincs párja. Amikor csak tehetik, bemutatják a környékben.
Immár egy csapat bemutatása hiányzik, ők a Szarvasi Húsbolt és Szentes Város Önkormányzata közös csapata. Orosz Zsolt csapatkapitány nagylányai folyamatosan kínálták a vendégeket finom sósrúddal, sajtos pogácsával, füstölt kolbásszal. –Jó az irány, – mondta. –Jó az igazi hazait képviselni. Csemegekolbászt és töltött dagadót készítünk, amit időnként megmutatunk a környék versenyein. Márciusban Szántódra készülünk – árulta el.
Szép volt, jó volt, igaz volt, mind, aki arra járt, jól lakott! Kelt kalács és májas hurka, jár hozzá egy kis csasztuska! Finom bor, jó pálinka, mind győztes, ki megkóstolta…
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz
