Munkás de eredményes évet zárt a Hunor Coop – Összefogás új értelemben
A 2010-es esztendõ a Hunor Coop Zrt. életében sokkal munkásabb volt, mint az azt megelõzõ. Véget ért egy fejlesztési periódus, és kezdetét vette egy másik, jóval erõt próbálóbb. Az elmúlt év eredményeirõl és tapasztalatairól Mészáros Zoltán vezérigazgató tájékoztatta lapunkat.
– Vezérigazgató Úr! A számok tükrében milyen eredménnyel zárta cégük az elmúlt évet?
– Elmondhatom, hogy sokkal többet kellett dolgoznunk sokkal kevesebbért, a szerény mértékû eredményért, ami közel 25 millió forint adózás elõtti nyereséget jelent. Ez az adat, amely némileg az elõzetes tervünktõl is elmarad, arról árulkodik, hogy minimális szinten, az inflációval azonos mértékben tudtuk a forgalmunkat növelni. A szakmán belül azonban az a vélemény járja, hogy még ez a növekedés is ritkaságszámba megy, örülhetünk tehát neki.
– Milyen “fogásokra” volt szükség, ha szólhatunk errõl?
– Rengeteg akció, árengedmény, promóció kellett ahhoz, hogy a vásárlóközönségünket meg tudjuk tartani. A másik lépés a költségeink ésszerûsítésérõl, a további költséghatékonyságról szólt. A Coop üzletláncon belül, összefogva hirdettünk versenyt a nagy szolgáltatóink felé (gáz, villany, posta, irodaszerek, stb.) a lehetõ legkedvezõbb szolgáltatási árak eléréséért, jelentõs megtakarításokat tudhatunk így magunkénak.
– Mennyire húzóerõ a magyar áruk jelenléte a forgalom szempontjából?
– Elkötelezettségünk változatlan a magyar termékeket illetõen. A Corvi-nus Egyetem végzett egy felmérést, amely bizonyítja, hogy a Coop üzletlánc a legnagyobb hazai árukat forgalmazó hálózat, de ez irányú elkötelezettségünket díjazta a Mai Piac szakmai magazin is.
– 2010 év viszont minden eddiginél komolyabb pályázati forrásokat is hozott önöknek…
– Egy meghatározó, mintegy ötéves projekt zárult 2010-ben, amely üzleteink számítástechnikai fejlesztését, és a vonalkódos rendszer bevezetését foglalta magában. E nélkül ma már sikeres kereskedelmi tevékenységet folytatni nem lehet, a profit elérésének elengedhetetlen feltétele. De ez az év volt, amikor cégünk történetének legnagyobb projektjét indíthattuk el. A Kála áruházunk bõvítéséhez novemberben a nyertes kivitelezõ helyi Autark Kft hozzákezdett. Január elsejével a Kála bezárásával a szomszédos kis helyiségekben folytatjuk ideiglenesen az értékesítést.
– Megfelelõ ütemben halad a beruházás?
– Igen, már látszik a bõvítés iránya, és 50%-os készültségû az új parkoló is. Pontos terv alapján kell haladnunk, az Autark eddig maximálisan teljesítette a vállalt feladatokat.
– Hol tartanak a “társbérlõket” illetõen?
– Mivel az eladótér megduplázódik, ezért a XXI. század követelményeinek mindenben megfelelõ áruházunkba olyan vállalkozások közremûködésére számítunk, akik – egymás profilját jól kiegészítve – járulnak hozzá a forgalom kölcsönös bõvítéséhez, és osztoznak ennek minden elõnyén. Már tárgyalások folynak a volt vendéglátó egység helyén egy ún. Lecsófaló gyorsétterem kialakításáról. Az emeleten azonban még van két-három vállalkozás számára kiadó helyiség, ezekrõl lehet itt a Petõfi utcai irodánkban érdeklõdni.
– A nagyberuházás mellett lesz-e mód 2011-ben egyéb fejlesztésekre?
– Feltétlenül. Napjainkban kulcsfontosságú az energia hatékonyság. Ennek szellemében alakítjuk át üzleteink berendezéseit is, tehát a régi energiafaló hûtõket takarékosakra cseréljük, ahol lehet, kijavítjuk a szigetelést, hogy spóroljunk a fûtéssel, felszínre hozva így újabb belsõ tartalékokat. Az energiatakarékos beruházást legalább hat áruházunkra terjesztjük ki az idén.
* * *
Azt javaslom merészen, váltsunk témát. A közelmúltban ötvenedik születésnapja alkalmából a Szentesi Vízisportért Alapítvány Kuratóriuma sajátos módon köszöntötte fel Mészáros Zoltánt, a sportbarátot. Hol foglal helyet az életében a vízilabda, hiszen tudjuk, hogy elkötelezett a tenisz iránt?
– Nagyon kíváncsivá tett Dr. Dömsödi József kuratóriumi elnök barátom, amikor tudatta velem, hogy “merénylet készül ellenem”. Szurkolói sálat kaptam, s egyben köszönöm, hogy gondoltak rám.
– Megosztana párat a hajdani élményekbõl?
– A strandon nõttem fel, itt tanultuk meg, hogy a sikert nem adják ingyen. Büszke vagyok rá, hogy annak a bizonyos “aranycsapatnak” tartalékos játékosa lehettem, amelyik veretlenül nyert bajnokságot. Dr. Tóth Gyula edzõ elsõ utánpótlás aranyérmes csapata voltunk, késõbbi MNK gyõztesek. Nagy élmény volt, hogy együtt lehettem a legendákkal. Azonban a Kereskedelmi és Vendéglátó- ipari Fõiskolára kerülve – 1980-tól – a vízilabdázástól is eltávolodtam, bár azóta is szívem csücske ez a sportág.
Dömsödi Teréz