Örömet okoz számára a tudományos munka is – A sebészet és a család az élete
Dr. Papp Zoltán sebész, a Pálmások Szövetségének tagja idén a Dr. Bugyi István Emlékérem egyik kitüntetettje. Pályájáról, az általa képviselt értékekrõl valamint a közéleti tevékenység jelentõségérõl faggattam a napokban.
Amikor a szentesi kórházba került, Gergely Mihály professzor vezette az osztályt, távozása után prof. Petri István volt a fõnöke huszonhét éven keresztül.
– Tudom, hogy együtt dolgozhatott Bugyi professzor úrral is, bizonyára õriz róla olyan személyes emléket, amely alapján példaképének is tekinti a mestert?
– Medikusként ismertem meg Bugyi professzor urat, aki nyugalmazott professzor emeritus, még minden nap a városban ismert kerékpárján járt be dolgozni. Szaktanácsadóként segítette az osztály munkáját. Rendkívül egyszerû, szerény, ám nagy tudású, karizmatikus személyiség lé-vén mi tanítványok, nagyon szerettünk, mert mindig bizalommal kérdezhettük, a közleményeinket átnézte, segített. Még közel a 80. életévéhez is biztos kézzel operált – idézte fel alakját.
– Személy szerint nekem abban is segített, hogy amikor kezdetben még Szegedrõl ingázva Szentesre, nem volt lakásom, rendelkezésemre bocsátotta a szobáját az átmeneti idõre. Sokat beszélgettünk, érdeklõdött a terveimrõl, szakmai céljaimról.
– A gyógyító munka területei közül miért a sebészetet választotta?
– Az édesapám is orvos volt. Amikor elkezdtünk biológiát tanulni az iskolában, már akkor eldöntöttem, hogy orvos leszek. A szüleim sem a döntésem mellett, sem ellene nem befolyásoltak. Az egyetem harmadik évfolyamán Prof. dr. Kovács Gábor elõadásait hallgatva vált számomra nyilvánvalóvá, hogy sebész leszek. Azóta folyamatosan dolgozom, és köszönöm a családomnak is, hogy a mindennapi kiegyensúlyozott munkavégzéshez a hátteret biztosítja számomra.
VÁROSUNKÉRT! NEM PÁRTOKÉRT!
VELÜNK! FÜGGETLENEKKEL!
PÁLMÁSOK SZÖVETSÉGE
– Számos tudományos dokumentáció fûzõdik a nevéhez. Melyek az utóbbi publikációi?
– Egyaránt örömet okoz számomra az írás, és a kongresszusokon részvétel. Nincs ezzel mindenki így, de én azt vallom, hogy a közlemények készítésével járó kutatómunka elõbbre viszi az embert. A közelmúltban két orvostörténeti munkám és mûtéttel kapcsolatos általános sebészeti közleményem jelent meg az orvosi hetilapban, ill. az érsebészeti lapban.
– A Pálmások Szövetségének tagjaként, és a képviselõ-testület szakmai bizottsági tagjaként rálát a város egészségügyi helyzetére. Ily módon a közéleti szereplés kihívás, olykor felemelõ vagy megrázó élmény is tud lenni?
– Már az is megtiszteltetés számomra, hogy az elõzõ képviselõ-testületnek tagja lehettem. Most, az Egészségügyi, Szociális és Lakásügyi Bizottság tagjaként is így vagyok ezzel, ugyanakkor kihívásnak is tartom a feladatot, hiszen állandó felkészültségre ösztönöz. A bizottsági tagtársaimmal, tartozzanak bármely párthoz, meg tudom találni a megfelelõ hangot, tehát jól együtt tudunk dolgozni. Harminckét éve élek a városban, lakálpatriótának tartom magamat. Nagyon sokat, a családomat, rokonaimat, barátaimat kaptam Szentestõl, illõ legjobb tudásommal, amit lehet, viszonozni. Bár ebben sem ért velem mindenki egyet, de én az értelmiség kötelességének tartom a közéleti szereplést. Persze, nem kell harsánynak lenni, mindenáron kötözködni, csak csendben hasznosnak lenni a közösségért.
– Dr. Papp Zoltánnak, a magánembernek milyen hobbijai vannak?
– Igen sokféle, mindjárt a családom. Ha tehetem, én megyek az unokáimért az óvodába, utána elviszem õket cukrászdába, vagy játszóházba, de szívesen sétálunk a ligetben, Tisza parton. Szeretünk nejemmel utazni, társaságba járni. Tévénézés helyett pedig inkább olvasunk. Gyerek korom óta gyûjtöm a bélyegeket, és már hosszú idõ óta a diafilmeket. A videó korszakban is inkább diákat vetítettem a lányunknak, s ezt a jó szokást õ is átvette. Most már együtt nézzük a kockákat az unokáimmal. Mindenkinek jó szívvel javaslom ezt az elfoglaltságot, mert sokkal közvetlenebbé teszi a szülõk, nagyszülõk és a gyerekek közötti kapcsolatot.
Dömsödi Teréz
Pálmások Szövetsége (x)