A magyar társadalom felemelkedésének lehetősége III.
Elszomorító, hogy 2010-ben a magyar társadalom 80%-ának kisebb a reáljövedelme, mint 1990 elõtt, és a magyar családoknak – az alulfizetés miatt – az elmúlt 20 évben összesen 11,2 millió Ft-os bérelmaradása keletkezett. A kialakult helyzet megrendíti a közembert már az 1990 utáni társadalmi rendszerrel kapcsolatban. Az okokat keresve a társadalmat mélyen érintõ kérdések merülnek fel:
Mi történt 1990 után valójában Magyarországon? Kiknek kedvez, kiknek szolgál az új rendszer? Milyen igazából az 1990 utáni társadalmi rendszer?
Összetett kérdés ez, s hogy érdemi választ kapjunk, célszerû nem csak az 1990 utáni, hanem az 1990 elõtti társadalom-politikai állapotokra egyszerre tekintenünk.
Az 1990 elõtti szocialista rendszer azt hirdette magáról, hogy a kommunista párt önzetlenül és „lenini” puritánsággal vezeti a társadalmat. A valóság azonban ettõl jelentõsen különbözött.
Kitérõként célszerû a kommunista rendszert – mint egy diktatúratípust – az egyszerû fegyveres, a fasiszta jellegû diktatúrák sorába betenni. Majd nézzük ezek után a diktatúrákra vonatkozó általános megállapításokat!
Nemzetközi tapasztalás, hogy minden diktatúrát támogató rétegeknek valójában az a célja, hogy uralmuk alatt anyagi/jövedelmi téren jobb helyzetbe kerüljenek. Nem akarnak a rendszerrel bukni, hanem a saját nyereményeik megtartása érdekében a rendszer bukását õk maguk is sokszor elõszervezik. Ha lehet, a diktatórikus módszereikkel elõnytelen alkura kényszerítik a társadalmat.
Nem különbözik ettõl bizonyára a kommunista diktatúra sem, de hogy ezt igazoljuk, érdemes a kommunista rendszer társadalom-politikai átalakulásába az 1990 elõtti idõkre visszatekinteni.
Ma már beismert, hogy a kommunista párton belül 1990 elõtt egy jelentõs átalakulás zajlott le. Kezdetben – fõleg az 50-es, 60-as években – a pártapparátus volt az erõpólus. Az idõ múlásával azonban a termelésben, a kereskedelemben és a pénzügyben létre jött egy nagy jövedelmû és befolyásos vezetõi réteg. Ez a réteg a 70-es évek végére politikailag is megerõsödött és a pártapparátus ezt követõen csak jórészt reprezentált. A 80-as évekre már egy új erõpólusként átvette a valóságos hatalmat és a gazdasági változásokat már õ koordinálta. Végén ez a meggazdagodott vezetõréteg – mint egy háttéralakzat – már ki akart hátrálni a nyereményével a szocializmusból és kereste az átmentés pillanatát. Nyilvánvaló, hogy ezen alakzat gazdag tagjai arra törekedtek, hogy a nyereményeiket megtarthassák, sõt – ha kapitalizmus lesz – további kedvezõ pozíciókat elérve ezt növeljék. Valójában azt akarták, hogy belõlük legyen döntõ részben az új tõkés osztály a majdani kapitalizmusban Magyarországon. Ezt azonban elõ kellett szervezni. Segítette ezt, hogy a ‘80-as évek második felében a Szovjetunió kénytelen volt feladni hadászati és politikai pozícióit a világban. Ehhez ott Gorbacsov nevével egy új politikai éra kezdõdött. A szovjet világpolitikai visszavonulás közepette – a „glasznoszty” és „peresztrojka” ernyõje alatt – az ottani gazdaságvezetõ réteg is egyre nagyobb hatalomhoz jutott. Ez intés volt a hazai gazdaságvezetõ réteg – mint háttéralakzat – számára is. Elsõként a 80-as évek második felében egy re-formkommunista mozgalmat segítettek elõtérbe kerülni az MSZMP-n belül. Ezek után a háttérbõl elõszervezték a többpárti rendszert. A csíraként jelentkezõ pártokba elhelyezték a szakértõi küldötteiket, és alkalmazták a manipulációs eszközeit, a titkosszolgálatokat. Ezzel 1990 elõtt a fertõzött pártok sora alakult ki Magyarországon, elõkészítették a társadalmi átmentésüket.
Ám ahhoz, hogy ez teljesen sikerüljön, még erõsen manipulálni kellett az 1990 utáni politikai rendszert is. Ehhez az új pártokba még 1990 után is sok kommunista párttag (MSZMP tag) lépett be, továbbá az új pártoknak kívülrõl is az állampárt volt szakértõi adták a tanácsokat (ld. tanácsadó intézetek). Ebbõl következõen reformkommunista „mederben” indult el a társadalmi átalakulás 1990 után Magyarországon. Jól jött még az is, hogy az addig erõsen antikommunista SZDSZ (liberális párt) a posztkommunista kormánnyal szövetkezzen. Ezzel a „vörös-kék” kézfogóval valójában kisiklott a rendszerváltás, és reformkommunista-liberális elképzelések szerint zajlott le az ország végleges átalakulása. Egyben létrejött egy jórészt kommunista/liberális politikai identitású tõkés osztály. Hogy nyugatról se érje õket vád, igyekeztek a külföldi cégek számára kedvezõ vásárlási helyzetet teremteni. Ezzel létrejött a közép-amerikai térségre jellemzõ, külföldi cégek által dominált, ún. duális gazdaság.
Összefoglalva kimondható: az elmúlt 20 év jobbára csak egy új tõkés réteg osztályteremtését szolgálta. Konkrétan kifejtve az 1990 elõtti módos kommunista vezetõgárda és a velük kiegyezõ neoliberális réteg tõkés osztállyá válását segítette elõ. A gazdaság teljesen a multinacionális cégek által uralt. Egy a társadalomtól ellenõrizetlen kapitalizálódás zajlott le, s ennek lettek a társadalmi folyamatok elsõdlegesen alárendelve. Politikai téren a társadalmi beágyazódás nélküli, rossz hatékonyságú ún. parlamentbe zárt többpártrendszer, társadalmilag nemzetközileg függõ, szociálisan érzéketlen, ún. provinciális monopolkapitalizmus alakult ki.
(Folytatjuk)
Balogh Péter