Készségfejlesztés drámajátékkal – Alapoktól színdarabig a Szivárvánnyal
A Szivárvány Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény „Hagyomány – mûvészet – érték – partnerség” címmel 1 év alatt valósítja meg sikeres TÁMOP pályázatát. A kilenc intézményre és ötvennégy tematikus programra épülõ oktatási projekt egyik fontos eleme a drámajáték alapjainak megismertetése a felsõ tagozatos gyerekekkel.
A Mûvészetek Házában ezért szeptember óta, hetente kétszer hatvan percben, szakköri jelleggel mûködik a dramatikus élménymûhely. A foglalkozásokat Vicsainé Kabók Ibolya drámapedagógus vezeti, diákjai, összesen húszan, a Deák Ferenc Általános Iskolából érkeznek kísérõtanáraikkal.
– Mi a projekt keretében a megvalósítandó cél? – kérdezzük.
– A legfontosabb az, hogy a drámajáték alapjait megismerjék olyan gyerekek, akik még nem vesznek részt a mûvészeti oktatásban. A tematikusan felépített órák keretében fejlesztjük önállóságukat, konfliktus kezelõ képességüket. Az elért egyéni sikereknek köszönhetõen javul önbizalmuk, megtanulják a szavak helyes kiejtését, a helyes artikulációt, légzést és hangsúlyozást. Természetesen nem az a motiváció, hogy a jövõ színész palántáit kineveljük, inkább olyan ismeretek birtokába jutnak ezek a tanulók, amelyeket az élet minden területén hasznosítani tudnak. Elég, ha csak azt mondom, hogy jobb lesz a memóriájuk, könnyebben tudnak tanulni, fejlõdik a mozgásuk. Hamarabb illeszkednek be a középiskolában, s majd késõbb az élet bármely területén jobban feltalálják magukat, mint azok a társaik, akik ilyen jellegû foglalkozásokon nem vesznek részt, hiszen a szituációs feladatok segítségével megtapasztalják az együttes játék, közös alkotómunka erejét. Többek között ezért is nagyon értékesnek tartom a Szivárvány Mûvészeti Iskola pályázatát, és nagyon megtisztelõ, hogy részt vehetek a megvalósításában. Bízom abban, hogy talán a drámaoktatás presztízse is javulni fog.
– Ezek a gyerekek valamilyen bizonyítványt vagy osztályzatot is kapnak a projekt végén?
– Nem, ilyen tétje nincs a programnak. A bizonyítvány számukra a szereplés, az a fellépés lesz, amikor a tanév végén közösen mutatnak be egy színdarabot. Bízom abban, hogy a következõ tanévben mindannyian, mint az alapfokú mûvészeti iskola tanulói, folytatják majd a tanulást, és teremtik meg a lehetõségét továbblépésüknek.
– Minden foglalkozás a Mûvészetek Házához kötõdik?
– Igen. Családias hangulatban, kísérõ tanáraik jelenlétében történnek a foglalkozások. A gyerekek jól érzik itt magukat, kellõ mozgástérrel rendelkeznek, jól ki tudjuk használni a helyi adottságokat.
– Hol tartanak most? Az elõzetes tervek szerint tudnak haladni?
– Onnan indultunk, hogy elõször egyáltalán megmozduljanak ezek a gyerekek, és mára odáig jutottunk, hogy elõkészített improvizációs, szituációs játékokat oldanak meg. Megtanultak egy Betlehemes játékot is, amelyet társaiknak december 17-én mutatnak be. A spontán improvizációt követõen konkrét mûveket dolgozunk majd fel, illetve hozunk létre közösen is történeteket. Majd a legvégén következik a színdarab bemutatása. Rendkívül aktívak, gazdag fantáziavilággal rendelkeznek a csoportomban részt vevõ gyerekek, nagyon jó velük együtt dolgozni. Partnerek a csattanós megoldások kitalálásában. Már alig kell ötleteket adni, önállóak, rendkívül vidámak, szünet nélkül képesek alkotni. Abszolút büszkék vagyunk rájuk.
Mit gondolnak minderrõl a tanulók?
A 6. osztályos Biácsi Bettina a foglalkozásokon azt élvezi leginkább, hogy a társai rá figyelnek. Szereti a szituációs játékokat, ha megnevettetheti a többieket. Osztálytársa, Balogh Szonja is hasonlóan vélekedik. A komikus jelenetekben épp úgy jól érzi magát, mint a drámai szituációkban. Dunai Kati angyalka a Betlehemes játékban. Mindig nagy kíváncsisággal érkezik a foglalkozásokra. Ilyenkor mindannyian feloldódnak, és ez nagyon jó – mondja a hatodikos kislány.
D. T.
(Fotó: Döme Zoltán)