Karácsony hava
Még november végén meggyújtottuk az elsõ gyertyát az adventi koszorún, s ezzel elkezdõdött a karácsonyi ünnepekre való készülõdés öröme vagy fáradtsága – kinek, kinek szíve szerint.
A néprajzkutatók az adventi koszorú hagyományának nyomait északon találták meg. Innen erednek a 19. században divatossá vált adventi koszorú gyökerei. Az elsõ egy hamburgi lelkész, Johann H. Wichem nevéhez fûzõdik, egy felfüggesztett szekérkerékkel, rajta 24 gyertyát elhelyezve. Minden nap eggyel több égett, s lassan minden gyertya fénye világított, mérve az idõ múlását, jelezve karácsony közeledtét. Ennek egyszerûsített formája a napjainkban is használt adventi koszorú, melynek 4 gyertyája szimbolizálja a hit, remény, szeretet és öröm fogalmát. A gyerekek körében népszerû az adventi naptár, egy találékony édesanyának köszönhetjük. Az 1900-as évek elején kisfiának egy papírcsíkra ragasztott 24 kis csokoládét, amibõl minden nap megehetett karácsonyig egyet, csökkentve a türelmetlenségét a karácsonyi ajándék megpillantásáig. Felnõtt korában erre a kedves emlékre alapozta vállalkozását, napjaink gyerekeinek örömet szerezve ezzel.
Néhány eltévedt hópihével, érkezett meg a római naptár tizedik hónapja: decem, ami tizediket jelent. Az õsi magyarok álom havának hívták, míg a 18. századi nyelvújítók fagylárosnak.
December a gyermekek kedvenc hónapja, s egy pillanatra, talán mi, felnõttek is hiszünk a Mikulás csodájában. Eszünkbe jutnak a gyerekkori cipõtisztítások, biztosítva benne az ajándékot. Myra városában a 4. században élõ püspök jótékonyságának és nagy lelkûségének köszönthetjük, hogy a világ minden részében ajándékot kapnak a kisebb és nagyobb gyerekek, december elején a nagy és fehérszakállú Mikulástól.
A hónap 13. napja, egyben az év legrövidebb napja is, s régen dologtiltó, sajnos ez mára elfelejtõdött. A 13 fajta fából sem készül már szék, hogy karácsonykor – ráállva – a templomban kiderüljön, ki is a boszorkány. Az átok ártóerejében, igaz még hisznek napjainkban is egyesek, mint a Luca napi jóslásokban. Ekkor nem csak a jövendõbeli nevét tudhatjuk meg, betegségrõl, szerencsérõl, de még a következõ év termésérõl is tájékozódhatunk a Luca búzával. A Luca-naptár elõre jelzi az idõjárást egész évre.
Közben, ahogy telik az idõ, elkezdjük készíteni, vásárolni az ajándékokat, remélve, mindenki tudja: ”Egy ajándék annyit ér, amennyi szeretettel kiválasztották” -Thycte Monnier gondolatát kiegészítve, amennyi szeretettel készítették. A magunk által készített ajándék sokkal értékesebb, amíg készül, addig a megajándékozottra gondolunk. Ebben az idõszakban születnek meg, sokszor észrevétlenül a legapróbb családi hagyományok, amikbõl a legdrágább emlékek válnak.
Feldíszítjük szûkebb és tágabb környezetünket, s talán többségben vagyunk, akik a lelküket is ünneplõbe öltöztetjük. A megszokott titkolózások közt a jellegzetesen karácsonyi sütemények illata kezd eluralkodni a lakásban, kiegészülve a fenyõ jellegzetes illatával.
Szent este közeledtével párhuzamosan nõ a gyerekek izgalma, kíváncsisága, s ezzel együtt a fantáziájuk is. Így voltam én is. Nagypapámmal sétálva egy este, láttam az Angyalkákat a Budai Nagy Antal utca egyik háza felett. Ezzel bizonyította szeretett nagypapám, hogy tájékozódnak karácsony elõtt a gyerekekrõl.
Ajándékozni öröm, bár néha nehéz kitalálni, kinek mit adjunk. O. Arnold segítségével szeretnék egy ajándék listát adni, ami az enyém is: Ellenségednek – megbocsátás, ellenfelednek – türelem, a barátodnak – szeretet, a partnerednek – szívesség, mindenkinek – jóindulat, minden gyermeknek – egy jó példa, magadnak – tisztelet.
Az ünnepi hangulat elõkészítését az önzés terhessé, míg a szeretet könnyeddé teszi. Bízzunk ilyenkor az õszinte szeretetben és egy kicsit gyermeki énünkkel a csodákban. Megéri, azt hiszem.
Csodás ünnep a karácsony, a Földre eget varázsol. Fenyõágon gyertyalángja, csillagok kis szobánkban. Mindenkinek kívánom: legyen szívében Boldog Karácsony!
füredi zsuzsa