Magányos fafaragók Gádoroson
Az élet mindig hozhat nagyon különös dolgokat. Ez történt a napokban lovag Imre Károllyal is, aki fafaragó táborban vett részt Gádoroson, s miközben mestere, lovag dr. Füredi Gábor népmûvész a község 56-os emlékmûvét faragta, õ is elkészített egy hasonlót egy magyar katona emlékére.
Az ember örök tanulásra képes. Már azon is elcsodálkoztunk, amikor Imréné Lenner Katalin, dacolva korral, betegséggel, ikonokat kezdett festeni. Ám férje, lovag Imre Károly sem adja alább. A fafaragást, Katika keze alá dolgozva, az ikonok alapjaival, s azok díszítésével kezdte. De nem érvén be ennyivel, elment a gádorosi fafaragó táborba, ahol végül is magányos alkotó lett. Míg mestere, lovag dr. Füredi Gábor népmûvész a község 56-os emlékoszlopát faragta, a hetedik “X”-hez közeli tanuló próbálta vele a “lépést” tartani a saját készítésû kopjafájával. Négy nap alatt, napi tíz órát dolgozva a mû olyan jól sikerült, hogy a mester – kisebb finomítások után – megelégedéssel ismerte el a munkáját. Így a kopjafa felállításra érdemes lett.
Lovag Imre Károly már talált is neki “funkciót”. Ez év október 8-án egy helyben elesett második világháborús hõs emlékére szeretné a Szelevényi út 12-es kilométerénél elhelyezni. A mindössze húsz esztendõs magyar királyi páncélos hadnagy három Toldi harckocsi legénysége parancsnokaként ugyanis védte a Kurcán átívelõ vasúti hidat. 1944. október 8-án itt halt hõsi halált, miközben társai menekülését akarta fedezni. A történteket egy Bodor Imre nevû gazdálkodó, tanyája rejtekhelyérõl nézte végig, s õ földelte el ideiglenesen a magyar katonát, aki exhumálás után 1945. április 14-én került végsõ nyughelyére a Kálvária temetõ 7 sor 3-as sírhelyén.
A nemesi származású Farkas Ferenc hadnagy hollétét az apa kérésére vitéz Somorjai Béla kutatta fel, röviden ennyi a történet.
– dt. –