Július végén került sor a VIII. Tiszai Euroatlanti Nyári Egyetem elõadásaira. A meghirdetett négy témában három-három elõadót hallgattak meg a résztvevõk. A program több ponton is eltért a megszokottól.
S hogy miben, azt a program kitalálójával, menedzserével, Túri Andreával elemeztük.

– Az akkreditált képzést ezúttal is a HM. Honvéd Kulturális Szolgáltató Kht. szervezte, karöltve a Magyar Atlanti Tanáccsal, valamint a Honvédség és Társadalom Baráti Körök Országos Szövetségével, ebben nincs változás. A hagyományos négy témában, mint gazdaság és biztonság, integráció és globalizáció, önkéntes hadsereg, ill. humánerõ és EU, összesen tizenkét elõadást szerveztünk. A záró program pedig Deák Péter, a Nemzetvédelmi Egyetem dékánja közremûködésével arról ad számot, interaktív fórum formájában, hogy a százhúsz órás tematika mennyire “versenyképes”, helytálló a hallgatók szerint, – magyarázza.
– A program szerkezete a megszokottól abban tért el, hogy a résztvevõk másfél napot Csongrádon, míg egyszer-egyszer ugyanennyit Ukrajnában és Szentesen is eltöltöttek.
Túri Andrea büszkeséggel nyugtázza az ukrajnai utazás, mint bátor vállalkozás, megszervezését.
– Ukrajna ma prioritást élvez a NATO és az EU csatlakozás szempontjából, ezért esett a választás azon történelmi, mûvészeti kincseket õrzõ Beregszász, Munkács vidékére, ahol Bartók, ill. II. Rákóczi Ferenc tevékenysége oly meghatározó, – teszi hozzá.
A Kárpátaljai Magyar Fõiskolát is meglátogatták, ahol az intézmény vezetõje, dr. Orosz Ildikó arról beszélt nekik, milyen küzdelmet vívtak azért, hogy az intézményük létjogosultságot kapjon.
 A több mint negyven  hallgató közül véletlenszerûen kettõt kérdeztünk az ukrajnai tapasztalataikról.

A legfiatalabbakat képviselve a nagykátai Hozbor Katalin elmondta: “Szívesen töltenék el több idõt is Kárpátalján. Az egyetem légköre, az elõadások nagyon jól hatottak rám. Az ottani kultúra, az emberek szemléletmódja, a családok vendégszeretete, akiknél megszálltunk, megfogott. Kár, hogy infrastrukturális területen rendkívül nagy az elmaradás. Talán ezt az ott élõk természetesnek is veszik, nincs kellõ igényük a változtatásra. Bámulatos viszont az a küzdelem, amit a magyar oktatás ügyéért megvívtak.”
Oláh Lászlóné Budapestrõl érkezett, ahol kulturális területen dolgozik.
– Minden hazai fiatalnak el kellene mennie oda legalább egyszer hitet, küzdeni tudást, a magyar identitás megbecsülését tanulni. Lássák azt, hogy az ottani fiatalok menynyivel jobban megbecsülik a családi örökséget. Iparkodnak és küzdenek azért, hogy többek legyenek, leküzdjék a kisebbségi létbõl adódó hátrányokat.

Dömsödi Teréz

Ez a bejegyzés 2006 08 19 10:27-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.