Rovatunkkal feladatunk, hogy választ keressünk századunk biztonsági kihívásaira. A VIII. Tiszai Euroatlanti Nyári Egyetem elõadásai közül a katasztrófavédelem helyérõl és szerepérõl is szó volt.

Az egyetemi program elõadója volt Csomós Mátyás pv. ezredes, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója. E sorozatban tavaly már részletesen szóltunk a Csongrád Megyei Igazgatóság bemutatásakor az átalakult pv. igazgatóságok létrejöttérõl, feladatairól. Most azt nézzük meg, hogyan is mûködik ez a szervezet a gyakorlatban, éles helyzetben. Erre sajnálatos példa volt az idei árvízi helyzet megoldása.

Csomós Mátyás mondandójában nagy hangsúlyt helyezett a megelõzésre. Hangsúlyozta, hogy milyen jelentõs szerepe volt az elõzetes felkészülésnek a tavaszi tiszai árvíz szerencsés levezénylésében. A megelõzés alapja pedig az együttmûködésekben rejlik. A pv. igazgatóságok koordinációs képességében, ahogyan az egyes települések polgármesterein keresztül logisztikai hátteret, emberi és technikai erõket tudnak a megfelelõ idõben a megfelelõ helyre összpontosítani. Ehhez mind a vízügy szakembereivel, mind a tûzoltóságokkal, honvédséggel, de az ANTSZ-en keresztül még a háziorvosokkal is informális kapcsolatban kellett lenniük. Tevékenységük sikerének titka a minden eshetõségre elõre elkészített tervekben rejlik.
A tavaszi szolnoki bel- és árvíz kezdetekor, húsvét elsõ napján az egyes munkacsoportok, rajparancsnokok már a helyükön voltak. Az ún. térinformatikai adatbázis elsõ eleme, hogy feltérképezzék a veszélyeztetett területeken hol vannak temetõk, milyen a talajvízszintjük, másodszor hol találhatóak növényvédõ-szer raktárak. A falugazdászok bevonásával tisztázzák a terület gabona-, és takarmányraktárainak helyét, és az állatállományok nagyságát. A háziorvosoktól lekérdezik a fekvõbetegek nevét, lakhelyét, amikor életbe lép a kitelepítési és befogadási terv, azaz kit honnan, hová lehet szükség esetén elhelyezni.
Ez a sokszereplõs munka tavasszal a szelevényi térség kitelepítésekor gombnyomásra mûködött, – nyugtázta az elõadó. 
A romániai tározók  telítettsége már húsvétkor komoly veszélyt jelentett az említett térségre. Háromszáz fõ folyamatos váltásban igyekezett pótolni az ún. magassághiányt a gátakon.  Késõbb már jóval többen dolgoztak. A zsákok és a homok folyamatos biztosítása, az önkéntesek szervezése és ellátása egészen a rendkívüli védekezési idõszak leteltéig tartott. Ezután következett a károk felmérése, majd a helyreállítás, ami még most is tart.
Csomós Mátyás végezetül azt is mondta, hogy a katasztrófavédelem szervezete újabb átalakításnak néz elébe. A katasztrófák pedig nem csak természeti jellegûek lehetnek. Cselekedniük kell ipari, vegyi  szennyezés, tûzkár vagy esetleges terror jellegû cselekmények esetén is. A forgatókönyv nagyon hasonló. Most számukra a legnagyobb kihívást a pénztelenség leküzdése jelenti. A korszerû és versenyképes polgári védelem idõ és türelem kérdése is, hallhattuk.

A rovatot készítette
Dömsödi Teréz

Ez a bejegyzés 2006 08 19 10:12-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.