A magyar társadalom felemelkedésének lehetősége II.
Magyarországon egyre többen felismerik, hogy az ország a mai állapotával hosszú távon nem lehet az Európai Unió igazán sikeres tagja. Hogy e téren kedvezõ változás legyen, számos teendõt kell a nemzetnek még vállalnia.
A jó irányú elmozdulás elõsegítéséhez elõször emlékeztetni kell a legfontosabb hiányszámokra: az alkalmazotti tömeg 1990-tõl máig – a teljesítményéhez mérten – 11,2 millió Ft-os családi veszteséget szenvedett, és a lakosság 80%-ának 1990-hez mérten csökkent a jövedelme. A számok alapján kirajzolódik, hogy ma Magyarországon egy jól átgondolt Anyagi-szociális Megerõsítõ Programra van szükség, 8 millió ember számára!
E programon belül elõször a 8 milliós tömeg 11,2 millió Ft-os családi veszteségét kell mielõbb pótolni. Ehhez három radikális lépésre van szükség: (1) a gazdaság teljes kifehérítése; (2) az államadósság végleges rendezése; (3) a külföldi cégfölény visszaszorítása.
(1) Magyarországon a feketegazdaság aránya az 1990-es 13%-ról mára kb. 25%-ra emelkedett. Az Állami Számvevõszék 2005-ös gyorsmérlege szerint az állami vagyon 30%-a 1990 után ismeretlen módon eltûnt. Valójában ez spontán és az illegális privatizáció módszerével illetéktelen réteg kezébe került. Ily módon ez a réteg kb. 3-4 ezer Mrd Ft vagyonra tett szert. Továbbá az 1990 utáni 20 évben kialakult egy adó- és pályázati csalásokat elkövetõ, ill. jogtalan végkielégítéseket felvevõ réteg, amely mai értéken – minimális megközelítésben is – kb. 9-10 ezer Mrd Ft-ot tulajdonított el.
Összességében tehát a két – a vagyonátmentõ és a csalásokból élõ – réteg kb. 13 ezer Mrd Ft-tal tartozik a magyar társadalomnak. Ezt az összeget kell visszavenni tõlük a gazdaság kifehérítéseként. Ebbõl 4 ezer Mrd Ft-ot az önkormányzatoknak, a társadalom-biztosításnak, a maradék 9 ezer Mrd Ft-ot pedig az említett 8 milliós tömegnek szükséges visszajuttatni. Számukra a 9 Mrd Ft-os összeg – 4 tagú családra számolva – kb. 4,5 millió Ft-os részvényt jelent.
(2) A magyar államadósság értéke ma 20053 Mrd Ft (kb. 100 Mrd dollár), kamata pedig 1153 Mrd Ft, ami a költségvetési kiadás 13%-a. Ez az adósság 1990-ben 1360 Mrd Ft, a jól ismert 22 Mrd dollár volt, ami mára – dollárinflációt is figyelembe véve – kb. háromszorosára nõtt. A magyar államadósság a ’70-es évekkel kezdett emelkedni és 1990-ben egy fõre jutó értékben kb. 4,5-szerese volt a szovjet tábor átlagának, Lengyelország és Bulgária értékének pedig kétszerese. 1993/94 Lengyelország és Bulgária adósságát (a nyugati kormányok segítségével) teherértékben kb. felére mérsékelték. Az ilyen mérséklést a magyar kormányok elvetették, helyette felkínáltak eladásra kb. 20 Mrd dollár értékû hazai tõkét. Az értékesítés azonban csúfos kudarccal végzõdött: 15 Mrd dollár értékû vagyont tudtak piacra tenni, és ezt csak 5 Mrd dollárért sikerült eladni. A veszteség 10 Mrd dollár, s közben az adósság 23 Mrd dollár maradt, majd 2002-tõl újra folyamatosan emelkedett, s így lett mára kb. 100 Mrd dollár. A magyar államadósság – gazdaságot visszavetõ hatásával – a lakosságnak az 1990 elõtti és utáni két évtizedet együtt véve már egy lakás ára kárt okozott. A meglévõ adósság pedig – 4 tagú – családonként kb. 8 millió Ft-ot jelent. Ha ezt a hitelezõk gyorsan behajtanák, akkor Magyarországon majd mindenkinek – fõleg a jövedelmileg lemaradó 8 milliós tömegnek – elveszne a lakása. Miután az adósság óriási veszteséget okozott a magyar lakosságnak, és nyomasztó teherként tornyosul a nemzet fölött, ezért eljött az idõ annak végleges rendezésére.
Magyarországnak 2010 után ahhoz a tárgyalóasztalhoz kell leülnie, amelyhez 1993/94-ben Lengyelország és Bulgária leülhetett. Azzal, hogy Magyarország 1990 után enyhítés nélkül törlesztette adósságát és óriási veszteséggel eladta nemzeti vagyonának legjavát, nem hogy elvesztette az utólagos rendezés lehetõségét, ha-nem duplán rászolgált arra. A tárgyalások során in-dítványozni kell, hogy az ország kapja vissza a 93/94-es rendezés elmaradása miatt elveszített kb. 40 Mrd dollárt (ami kb. 8000 Mrd Ft). Emellett (egyfajta Brady-terv részeként) mérsékelni kell a hazai adósságot a 10 új uniós (volt szocialista) ország egy fõre jutó 2008-as átlagára. Ezzel a tõke értéke 1/3-ára, 1/4-ére, a kamatoké pedig felére-harmadára csökkenhet. Ha nem történik meg a 40 Mrd dolláros viszszatérítés, akkor is – pl. a kisebb jegybanki kamat miatt – az említett 8 milliós tömeg számára 10 év alatt kb. 4 millió Ft-os családi nyereség keletkezik.
(3) A hazai gazdaságon belül kb. 100 Mrd euro a külföldi tõke értéke. Részesedésük a hazai gazdaságon belül tulajdonban kb. 70, exportban 85, nyereségben pedig 90%-os. Jelenlétük fõleg a stratégia ágazatokban – a feldolgozó- és jármûiparban, illetve a szolgáltatásokban – mutatkozik meg. A 90-es években általuk befektetett 17,7 Mrd dolláros tõke mára 54,6 Mrd dollár nyereséget hozott számukra. Kisebb részt vállalnak az adózásból, a dolgozóknak csak a 24%-át foglalkoztatják – ám a kedvezmények nagyobb részét õk kapják és a nyereségük 90%-át kiviszik az országból.
A számok alapján eljött az idõ a külföldi cégek társadalmi felülvizsgálatára. A külföldi cégek – a nyugati elemzõk SAPRI jelentése szerint is – jórészt 1/3 áron vásároltak. A történtek miatt elvárható, hogy a külföldi cégek az általuk vásárolt vállalatok árát egészítsék ki a valós értékre. Ez mára elérheti kb. 27 Mrd dollárt. Emellett kérhetõ, hogy a külföldi cégeknél a hazai alkalmazottak bére kb. 20%-kal emelkedjen, s ezzel érje el a lengyel alkalmazottak bérét. Ez a kérés azért jogos, mert a lengyelek egy fõre jutó GDP-értéke kisebb, mint a magyar, miközben a bérük kb. 20%-kal biztosan magasabb a magyarnál. Ha a külföldi cégek nem hajlandók a vásárlási értéket utólag kiegészíteni, akkor is a 8 milliós tömeg számára a kiharcolt béremeléssel is, 5-10 év alatt kb. 2,7 millió Ft-os családi nyereség keletkezik.
A feladatok sorában az adósságrendezés és a multinacionális cégekkel való tárgyalás külföldieket érintõ kormányszintû feladat. A gazdaságkifehérítés azonban belföldi természetû, melyben már a lakosságnak is – azért, hogy számára biztosan sikert hozzon – ki kell vennie a részét. Nagyon fontos, hogy a magyar lakosság mielõbb és határozottan kifejezze igényét a neki (vissza)járó 4,5 milliós Ft-os családi részvényre. A részvény által megszûnhet a magyarokra jellemzõ tõkeszegénység és a lakosság tõkejövedelem által nagyobb anyagi-szociális biztonságba kerül. Így lehet továbbá örökre kihúzni a talajt a nemzet nyakán élõ „eltartott arisztokrácia” lába alól.
Ám ahhoz, hogy a leírt korszakos célkitûzés megvalósuljon Magyarországon, politikai és társadalmi szerkezetben is alapvetõ változásnak kell történnie.
(Folytatjuk.)
Balogh Péter