Dr. Magyar Jánosné: Születésnapomra…
Az idõ múlik, s Te észre sem veszed,
lassan megéred a hetvenhetet!
Miért ez évszám, miért a gond…
Te, ha az leszel, nagyon jól tudod!
Ha a költõvel együtt mondhatod,
de Te így: “hetvenhét éves lettem én,
meglepetés e költemény…”
Akik velem voltak, régen nem dalolnak!
De az idõ múlik, sõt mi több, hogy halad!
Akik megmaradtunk, sokszor velem sírnak.
Az ÉLET megy tovább,
Addig, míg meg nem áll!
“Szeretném, ha szeretnének”,
addig, amíg én is élek!
…
Nem is érzem, nem is bánom,
emlékeit ma is látom!
Õrzi is ezt néhány album,
s az ÉLETEM szívem is már.
…
De ennek lassan vége lesz már!
Addig azért csak örüljünk,
mert van még miért, s kikért éljünk!
Unokáink súgják majd meg, nekem is,
Ki, s milyen volt e két hetes!
… Inci mama