Zsoldosék embersége
A mezõgazdaságban, malom-, sütõipari, építõ-anyag-gyártó üzemeikben szentesi és környékbeli családok nemzedékei munkalehetõség mellett szakmákat tanulhattak. Közülük: Antalfi, Bartus, Bajomi, Bese, Czakó, Csányi, Fekete, Pataki, Sinóros, Szabó, Szegedi, Tóth, Vámos vagy Varga generációk. A világháborúk közötti években szorgoskodó emberek nevét sorolni lehetne még hoszszan. A negyvenes években a ZsRT. termelõ részlegeit hadiüzemeknek nyilvánították. Szatmári Pál honvéd százados emberségesen irányította…
Erdély román fennhatóságú területérõl magyarok érkeztek, így elkerülték a katonai szolgálatot. A Temes megyei Pusztake-resztúrból Kátai Ferenc – õ Szentesen született – nagybátyám, András fia, és felesége menekültként a losonci táborba került. Onnan értesítették édesapámat. Felelõsségére a rendõrség engedélyezte, hogy András és felesége szerény családi házunkban lelhessen otthonra. A Zsoldos RT. építõnyag-égetõ kemencéjében András munkát kapott, a felesége a nyers építõanyag-gyártásban dolgozhatott. A munkatársuk voltam. András gondolt Erdélyi Vendelre és feleségére, falubeli menekült társaira, akik a losonci táborban várták sorsuk jobbra fordulását. Zsoldos László igazgató segítségét kérte, õ intézkedett. Felelõsségére jöhettek Szentesre. Nekik is az építõanyag-gyártásban adott munkát. Kisgyörgy Miklós kõmûves a karbantartásban dolgozott. Testvére, Ferenc fafeldolgozó szakmunkás, szintén az üzemben kapott munkát. Sikeri Imre és felesége ugyancsak, ahogy Kovács András és testvére is. A menekülteket élelemmel segítették, hiszen többségüknek Magyarországon rokonaik nem voltak. Albérletekbe kerültek, s majd lassan a helybeliekkel a baráti kapcsolatuk is kialakult. A Kovács testvérek már itt kötöttek házasságot. Ma Kovácsházi néven ismertek.
Kolenyák Ferenc, Lajtár András, Varga István erdélyiek a MÁV-nál kaptak munkát, Szentesen maradtak. Az erdélyi szorgalmas emberek nevét érdemes lenne sorolni a korszak dokumentálása végett. A menekülteknek havonként, a rendõrség által meghatározott vasárnap jelentkezni kellett Lakos József rendõrtisztnél.
Monológ: Az erdélyiek jó és szorgalmas munkatársaim voltak. Úgyszintén a székelyek 1944-ben Zetelaka-zeteváralján az Árpád erõdvonal építésekor. Szép, megfontolt magyar beszédüket élmény volt hallgatni. Rájuk tisztelettel emlékezem. Kátai András, Erdélyi Vendel feleségükkel 1945. januárjában visszamentek szüleikhez, testvéreikhez. A többiek itt maradtak.
Kátai Ferenc