Pályázatunkra érkezett
Réfi János – Költői hitvallás-talanság
Tillinger Zsófia – Gúnydal – költői ars poeticám
Réfi János
Költői hitvallástalanság
E gondolat, talán rögeszme már,
hogy nem marad semmi majd utánam,
miért küzdöttem, s remegve vágytam.
A halál sötét dióhéjba zár.
Azt hittem, hogy műveim túlélnek,
és nagy eónok törnek rajtuk szét,
Mária-siralom, Halotti beszéd…
Soraiktól ifjú szívek égnek.
De tudom, mindez öncsalás csupán.
Az újkori barbárság idején
csak hús kell, csak hús, szó nem kell, se fény.
Olvasni nem, enni lehet bután.
Így jár, ki szívét szélesre tárja:
írásait a szél röpíti szét,
vagy szemétdombon kékes lánggal ég,
vagy elsodorja futó vizeknek árja…
Felnőtt kategória, I. hely, Sümegről küldte verseit.
Tillinger Zsófia
Gúnydal – költői ars poeticám
Kell-e ma nékem mesélnem
Néked hősi Zeuszról?
Ki önnön apja híres gyilkosa lett?
Tudnivaló történet, ámde
csak egyedül van? Nem.
Csukd le szemed és látod, mint
Harcoltak hősi hadak Hellász
Habzó-hullámzó habjain
hányódó hajó tatján!
Nézem Aphrodité adta szép kezed árnyát,
Tán csak a fény játszik, de
Legyinteni látlak, mintha
Szíved nem vonzana többet,
Csak az édes élet egyszerű álmát,
Hisz nem nyitod nagyra,
csukott szemedet!
Hallga, meséimbe szövöm
Caesar híres uralmát,
Ki Róma fején taposott széles
Utat seregének,
Énekek ezrei lanton perdülve
Dalolnak zúgó fejedbe!
Csoda-csodákról, híres csatákról
s halállal dacoló hívságos hősről!
Tanulhatsz is bölcsességet Odüsszeusz táján!
Hány leleménnyel mentette útját, hogy hazatérjen
Hűséges Pénelopé jobbjára, mi végre?
Hisz Akhilleszi lába nem állott
Többé ősei földjén, s csak hűséges
Lélekvesztőjén volt újra régi maga!
Végtére kimondom őszintén szívem
Sajgó vágyát:
Kedvelem azt, aki telt kapu mellett
Bort iszogatván, új jóról
Zeng szívemelő dia-dalt!
(Mit József Attila szavalt…)
S gyűlölöm azt, aki bölcset játszva
Aphrodité meg a múzsák sokszor csúf
Adományairól zengve szeretni tanít.
Diák kategória I. hely Budapestről küldte verseit