A gyógynövények számos élettani hatást kifejtõ hatóanyagot tartalmaznak. Ezek adják  gyógyászati hasznukat. A hatóanyagok a növények általános anyagcseréje során keletkeznek.  A gyógynövényeket hatóanyagok alapján sorolják a vizelethajtók, izzasztók,  hashajtók, nyálkaoldók, szívmûködésre hatók stb. csoportjába.

A növényi hatóanyagok az egészséges emberi és állati szervezetre és azok tevékenységére éltetõleg hatnak, illetve az életfolyamatok zavarait gyógyítják. Ebbõl következik, és ezt nagyon fontos megjegyezni, hogy gyógyító tevékenységet csakis a gyógynövények, illetve a hatóanyagok teljes és biztonságos ismeretében lehet gyakorolni!
A gyógynövények a fõ hatóanyagok mellett más hatóanyagokat is juttatnak az élõ szervezetbe, amelyek eredményeként komplex hatás érvényesül, ami a gyógyítás szempontjából igen elõnyös. Egyes teafüvekkel, vagy az „összehangoltan” készített teakeverékekkel olyan összhatást érhetünk el, amelyet az izolált hatóanyagok nem mindig nyújtanak. Ismeretes, hogy a C vitamin a csipkebogyóban, vagy a citromban sokkal hatásosabb, mint a mesterségesen elõállított  C-vitamin (aszkorbinsav). A szintetikus atropin sem ugyanaz, mint a nadragulya gyökerében. Számos gyógynövény egymástól eltérõ, de nem ellentétes hatású hatóanyagot is tartalmaz, ezért egy-egy gyógynövény többféle betegség gyógyítására is használható.
Az alkaloid tartalmú drogok:
Bonyolult összetételû, szerves nitrogén tartalmú, lúgos kémhatású vegyületek. Erõs hatásúak, általában az idegrendszerre (központi idegtevékenységre) hatnak. Erõs élettani hatást fejtenek ki az emberi és állati szervezetre. Bódítanak, nyugtatnak, fájdalmat csillapítanak, élénkítõ hatásuk is ismert (ilyen például.a kakaó, a kóla, a kávé, a máknadragulya).
A glikozid tartalmú drogok:
Nitrogént nem tartalmazó, többnyire kristályos, erõs hatású, cukor tartalmú vegyület. A fontosabb glikozidok: hashajtók, szívre hatók, vizelethajtók, köptetõk (ilyen  például a piros gyûszûvirág, a hársfavirág, a fehér fagyöngy, a csarabfû).
Cserzõ-, összehúzó hatású drogok:
Nitrogénmentes szerves vegyületek, vízben jól oldódnak, fanyar ízûek. Gyulladáscsökkentõk, antibiotikus hatásúak. Belsõleg: gyomor-, bélhurutra, hasmenésre, gyulladások borogatására használják õket (ilyen például a szamóca, a szeder, az apróbojtorján, a cserszömörce).
Flavonoid tartalmú drogok:
Szív- és érrendszeri betegségeknél használhatók, májvédõk, epehajtók, görcsoldók, antibiotikus hatásúak (például az árnika, a nyírfa, a galagonya,  a bodzavirág ).
Illóolaj tartalmú drogok:
Különféle szerves hidrogén természetû vegyületek keverékei. Fõleg légzõszervrendszeri betegségeknél, emésztésre hatnak, antiszeptikusak, simaizom görcsoldók (ilyen például a borsmenta, a citromfû, az eukaliptusz, a kakukkfû).
Keserûanyag tartalmú drogok:
Nitrogénmentes, különbözõ összetételû vegyületek, amelyek keserû ízûek. Az emésztési folyamatokat szabályozzák, étvágygerjesztõk, antiszeptikus hatásúak (ilyen például a benedekfû, az ezerjófû, a cickafarkfû, a fehérürömfû).
Szaponin tartalmú drogok:
Glikozidaszerû anyagok, vízzel összerázva a szappanhoz hasonlóan habzanak. Fokozzák a nyálkaképzõdést, a légutak, a gyomor és a bél váladék-kiválasztását, vizelethajtók (ilyen  például a tüdõfû, az édesgyökér,  a körömvirág).
Csípõs anyagokat tartartalmazó drogok:
Jellemzõjük, hogy csípõsek, bõrbe dörzsölve vérbõséget okoznak, égetõ érzést váltanak ki, javul a mély- és felületi bõr rétegek vérellátása. Hisztamint szabadítanak fel, melynek értágító hatása a szövetekre érvényes. Külsõleg reumatikus fájdalmak, lumbago, arthritis, neuralgiák kezelésére használják.
Szénhidrát tartalmú drogok:
Majdnem minden drog tartalmaz szénhidrátot vagy szénhidrát származékot. A teák nyálkatartalma a gyulladásos nyálkahártyát vékonyan bevonja, s megvédi az izgató anyagok hatásától. Belsõleg légzõszervi és emésztõrendszeri hurutok ellen, külsõleg toroköblögetéshez, borogatáshoz  használják (ilyen például a lenmag, az orvosi ziliz levele és gyökere, az útifûlevél,  a martilapu levele és virága.
Vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó növények:
Ezek olyan növények, amelyek nagyobb mennyiségben tartalmaznak vitaminokat és ásványi anyagokat is egyben (ilyen  például a csipkebogyó, a csalán, az articsóka).

Rideg Róbert
természetgyógyász,
fitoterapeuta

Ez a bejegyzés 2006 08 14 14:21-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.