Korán köszöntött be az õszies idõjárás, színes ceruzáival és kitartó esõivel. A bokrok és fák szinte napok alatt váltották õszi színekben pompázó leveleiket, gyönyörködtetésünkre.

Észrevétlenül érkezett meg október is, õsz hó, mindszent hava vagy magvetõ hava más néven. A történelmünkre gondolva jelentõs hónap ez, s a hónap ismert ünnepei a mai napig hatással vannak életünkre. Haynau rémtettét, elfelejteni nem lehet soha, Kossuth Lajos ezt, Magyarország Golgotájának nevezi. Emlékeznünk kell az 1956. októberében történtekre is, amit az egész világ figyelemmel kísért. Ebben az évben a Time az év emberéül, a „Magyar Szabadságharcos”-t választotta meg.
Sokkal szerényebben megtartott ünnepnapjaink, közé tartozik október elseje, 1991. óta az Idõsek Világnapja. Hazánkban a lakosság több mint 20%-a már ehhez a korosztályhoz tartozik, betöltve a 60. életévét.  A testi erejük fogyóban, sok esetben a szellemi is, egészségükön is látszik az idõ vasfogának nyoma. De egy mondás szerint, mindenki annyi éves, ahánynak érzi magát, ez néha csalóka is lehet. Fiatalosan öltözve, gondolkodva azért jól esik az érintett korosztálynak az udvariasság, a tisztelet.
A keleti népeknél ez természetes, ez a kor náluk a bölcsesség, a szeretni tudás és veszíteni tudás mûvészetének kora.
A szeretet mindenre képes, különösen ha kölcsönös. A fiatalabbaknak is szeretni kellene az idõsebbeket, türelmesebbnek lenni velük, s nagyon sokszor udvariasabbnak is. Sok fiatal 16-18 éves ül a buszon, kinézve az ablakon, miközben mellette ezüsthajú néni vagy bácsi áll, botra támaszkodva. Ilyenkor mindig felmerül bennem egy kérdés, vajon nekik nincsenek nagyszüleik, esetleg már elfelejtették õket? Nem gondolnak a gyakran elõforduló nagyszülõ és unoka közt létrejövõ cinkosságra, közös titkokra, amikor élettapasztalatot átadva nevelte észrevétlenül a nagymama vagy nagypapa az unokát, aki szemrebbenés nélkül figyelte õt, esetleg közösen nagyokat nevettek. Kosztolányi Dezsõ a tiszteletre figyelmeztet minket egyik versében: „Bizony, hajoljatok meg az öregek elõtt!” függetlenül attól, hogy milyen szerepet töltött be eddigi életében, olvashatjuk a vers további részében. 

Jó lenne, megbecsülés az idõsebbnek mindenütt, családban, munkahelyen és a társadalomban egyaránt. Minõsítõ is, ahogy a társadalom és kisebb-nagyobb közösségek bánnak az idõsekkel, õk már letették, amit tudtak a családjuk és az ország érdekében, munkájuk során. Ezért õk nem hálát, csak egy kis megbecsülést, odafigyelést várnának, életük hátralévõ szakaszában folyamatosan, és nem egy ünnepi ebéd vagy mûsor erejéig. Valahogy együtt kellene idõseknek és fiataloknak együtt, egymásért menni az élet, olykor rögös útján. Jól tudjuk, rohan az idõ és a mai harmincasok pillanatok alatt ötven, hatvan évesek lesznek. Amit ma a fiatalabb korosztály ad az érintetteknek, azt kapja vissza õ is a még fiatalabbaktól. Ez a világnap közismert remélhetõleg, de nem biztos, hogy az október 5-i világnap is ilyen.
Ez a pedagógusoké. Nem válogat, minden korosztályhoz tartozó pedagógusról megemlékeznek az ENSZ javaslatára, 1966. óta. Én is sokat köszönhetek a pályám kezdetén, önzetlenül segítõ korosabb kollégáknak, akik nemcsak szakmai, de emberi tapasztalatuk nekem ajándékozásával, hatással vannak életemre. Velük találkozni örömet jelent, tiszteletet és köszönetet ébreszt bennem napjainkban is. 
Kívánok mindenkinek, aki az idõsebb generációhoz tartozik, jó egészséget, szeretõ törõdést és arany örömöket, az ezüstös éveknek mind a háromszázhatvanöt napján.                

 füredi zsuzsa

Ez a bejegyzés 2010 10 20 11:25-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.