Biztonságpolitikai központ. A laikus ki tudja, mire nem gondol a megnevezés hallatán. Ám amikor kiderül, hogy pontosan a Szeged Biztonságpolitikai Központ Közalapítványról van szó, akkor már sejtheti, hogy egy olyan civil szervezet lehet, amely a NATO és Uniós csatlakozás ügyeiben tevékenykedik. Vajon mi lapul a sokat sejtetõ elnevezés mögött? A diplomácia határmenti szigete, avagy valami egészen más.  A közalapítvány elnöke, Tóth László (képen) sok érdekességet megoszt velünk.

– Hogyan is jött létre ez a szervezet, – tudakoltuk elsõként.
– Európa történelmében a délkelet európai térség potenciális veszélyforrásnak számított, de az az utóbbi évek tapasztalatai alapján is. Elhatároztuk néhányan, hogy a térség érdekében, a biztonságunkért valamit teszünk. Elõ kell segítenünk a konfliktusok feloldásának folyamatát. Ezért hoztuk tehát létre a Szeged Biztonságpolitikai Központot 1999-ben, amelynek a Magyar Tudományos Akadémia, a Szegedi Tudományegyetem és Szeged város Önkormányzata az alapítója, – mondta az elnök.
– Mi a vállalásuk?
– Az volt az elsõdleges célunk, hogy a térségben segítsük elõ az euro-atlanti integráció kibontakozását, egymás jobb megértését, a demokratikus folyamatok felgyorsítását. Ezáltal járuljunk hozzá a térség biztonságérzetének növekedéséhez.  Tevékenységünket ennek érdekében három pillérre építettük: kutatás, oktatás és hiteles információ terjesztés. Így építettük fel a struktúránkat, és úgy láttuk jónak, hogy létrehozunk egy közalapítványt, amely jogilag a legjobb formája a támogatások adásának és fogadásának, vázolta, majd így folytatta:
– A biztonságpolitikai központ napjainkig katalizátora a folyamatnak, amely a délkelet európai térség stabilizálását, a demokratikus erõk segítését tûzte ki célul. Nem beavatkozva persze más országok belügyeibe, hanem hogy a sikeres magyar példán keresztül eljussunk a csatlakozás szempontjából újonnan szóba jöhetõ országokba. Hozzáadott értéket jelenítve meg az Unió, de mindenek elõtt a Magyar Köztársaság külpolitikájához.
– Mely területekre irányul a tevékenységük?
– A kezdetekben Délkelet Európára fókuszáltunk. Az idõ elõrehaladtával nyilvánvalóvá vált: egyre nagyobb szükség van a civil szervezetek katalizátor szerepére. Látható, hogy ezek az országok vevõk a magyar tapasztalatokra. A Szeged Biztonságpolitikai Központ több mint 9 ezer embert látott vendégül Délkelet Európából. Az általunk szervezett fórumokon, tréningeken, konferenciákon összességében ennél is több fõ vett részt a világ 54 országából.
– Melyek a tevékenységük fõ irányai?
– Ez irányú tevékenységünket 2,5 évvel ezelõtt Ukrajna irányába is elindítottuk. Nem véletlenül, hiszen a Magyar Köztársaságnak – azzal, hogy az Európai Uniónak tagja lett – újabb feladatai jöttek felszínre, ami az Unió szomszédság politikájából fakad. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Köztársaságnak meg kell jelenítenie olyan hozzá adott értéket, amellyel segítheti az euro-atlanti struktúra regionális politikáját. Több iránya van a magyar külpolitikának, de kettõ különösen fontos: az ún. keleti irány, Ukrajna az egyik. Ez az ország azért kiemelt, mert hazánkkal szomszédos, Kárpátalján magyarok élnek, s mert a számunkra, és az Unió számára szükséges gázmenynyiség az Ukrajnán keresztüli gázvezetéken jön, de azért is, mert a magyar tõkének komoly piacot jelenthet. Nem mellékes az sem, hogy 600 ezer négyzetkilométer a területe, és 50 millió lakosa van. A térségben tehát felértékelõdött a szerepe.
– A másik ilyen irány, amelyben a magyar külpolitika komoly eredményt tud elérni a tapasztalatok közvetítésével, a dél-kelet európai irány, mindenek elõtt Szerbia, s most már Montenegró, vagy Bosznia, Macedónia, Albánia… A fogadókészség náluk is megfelelõ. Úgy gondolom, hogy amiben a magyar külpolitikát segíteni tudja egy civil szervezet, azt a Szeged Biztonságpolitikai Központ szívesen teszi, mert vannak olyan tapasztalatok, amelyeket közvetíteni elemi érdekünk. Exportálnunk kell a demokráciát! Azért kell ezt tennünk, mert a magyar mûködõ tõkének piacra van szüksége. A magyar termékek exportálhatósága érdekében ki azzal tesz, hogy olyan terméket állít elõ, mi pedig azzal, hogy kedvezõ feltételeket teremtünk a szakértelmünk átadása révén a magyar mûködõ tõkének.
– Mit tekint a legnagyobb eredményüknek?
– A legfontosabb eredményünk, hogy a Szeged Biztonságpolitikai Központ napi pártpolitikai csatározásoktól mentes. Független civil szervezet vagyunk, amely a mindenkori magyar kormánynak mutat alternatívákat a munkájához. Hozzáad, elõsegíti azokat az egyetemes értékeket, amelyeket magunkénak vallunk.
– Tanácsadó szerepet is betöltenek?
– Nem, nem adunk senkinek tanácsokat. Készséggel mûködünk együtt a Magyar Köztársaság mindenkori kormányával, és a mindenkori kormányok támogatták a mûködésünket. De mindig tudtuk garantálni, hogy független szervezetként végezzük a munkánkat, és ez igaz mind a mai napig.
– Említene néhányat a legjelentõsebb rendezvényekbõl, programokból, amelyekre büszkék?
– Együttmûködünk mindazokkal, akik hozzánk hasonló kulturális elvet vallanak, így nemzetközi szervezetekkel, mint a Világbank, Beruházási bank, vagy a kormányszervek. A helyes úton maradásunkat a tanácsadó testületünk segíti, amely olyan neves nemzetközi személyiségekbõl áll, mint pl. Carl Bildt volt svéd miniszterelnök, Gyarmati István nagykövet úr, a Demokrácia Központ igazgatója, vagy a környezõ országok külügyminiszterei, védelmi miniszterhelyettesei. A folyamatos tanácskozások által olyan optimumon tudunk haladni, ami valóban elõsegíti a térségben egymás jobb megértését. Ilyen programok: Szegedi Folyamat, Szegedi Kézifegyver Folyamat, Export Kontroll Konferencia, Történelemtanárok Nemzetközi Fóruma, a régió egyetemi ifjúságának találkozója, vagy a békepartnerségi képzési programjaink. De ilyenek az önkormányzatokat segítõ tevékenységeink, avagy az országgyûlési képviselõk képzéséhez a magyar tapasztalatok bemutatása. Mindez évente 60-80 nemzetközi rendezvényt jelent. A napokban fejeztük be  az EU szociális biztonsági kérdéseinek kerekasztal fórumát.
– Azért dolgoznak tehát, hogy a környezõ csatlakozásra váró országok felzárkózását elõsegítsék?
– Szeretnék eloszlatni egy félreértést: nem azért lobbizunk, hogy Szerbia, vagy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen. A tapasztalatok közvetítésével abban segítünk, hogy ezek az országok mielõbb elérjék azt a fejlettségi szintet, amellyel az Unió, NATO, vagy a békepartnerségi mozgalom  tagjává válhatnak.
– S végül: miként biztosítják mûködésük forrásait?
– Anyagi, technikai, logisztikai feltételrendszerünket pályázatok útján szerezzük meg, elsõsorban külföldi pályázatokon. Mûködésünk támogatói a környezõ vállalatok is. Nem nagy stábbal dolgozunk, úgy építettük fel a rendszerünket, hogy minél kevesebb legyen a saját ráfordításunk, minél többet tudjunk a folyamatok gyorsítására fordítani.

Kép és szöveg:
Dömsödi Teréz

Ez a bejegyzés 2006 07 16 09:39-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.