A magyar társadalom felemelkedésének lehetősége I.
Kedves Olvasóink! Négy részes cikksorozatban a Magyarok Szövetségének ez év augusztusában Kunszentmiklóson elhangzott „Magyar progresszió” címû társadalompolitikai elõadását közöljük. A szerzõ társadalom elemző tollából:
A 2010-es parlamenti választáson az új kormány több, átfogó változást vetített elõre, és a választók a Fidesz-KDNP pártszövetséget abszolút parlamenti többséghez juttatták. Bár várakozás érezhetõ, de a változások irányába nincs erõteljes társadalmi hangulat. E helyzetben elõnyösebb, ha a nemzet nem bízza a változások véghez vitelét egyedül csak egy gyõztes pártra. Elõnyösebb, ha önmaga is képes a saját elvárásainak megfogalmazására. Ám, hogy a célok reálisak legyenek, mindenek elõtt önmaga valós állapotát kell megismernie.
DIAGNÓZIS
Egy társadalom állapota számos jellemzõvel és tényezõvel írható le, ám egy rövid leírásban a termelés, a jövedelem, az élelmezés, a mortalitás és a népesedés helyzetét érdemes mindenképp bemutatni.
– 1990 után az ország ipari termelése több mint másfél, a külkereskedelmi volumene pedig háromszorosára nõtt. Tehát az ország lakossága jelentõs értéket állít elõ. Ezek után várható, hogy a jövedelem 1,5-1,7-szeresére nõ. Ám az eredmények messze elmaradnak az elvártaktól. A jövedelmek a 19 év átlagában nem követik a szocialista növekedési ütemet, és a bérek 50-60%-kal maradnak el a teljesítményhez mérten. Emiatt az elveszett bér 1990-tõl máig a 2009-es bér 4,5-szerese, ami kétkeresõs családra vetítve 11,2 millió Ft. Ezzel a magyar családoknak egy vidéki családi ház, vagy egy fõvárosi panellakás árával megegyezõ bérelmaradása keletkezett.
A hazai bérek külföldre tekintve sem kedvezõek. A fejlettebb nyugati országok értéke kb. 6-8-szor magasabb a hazainál. De magasabb a hazainál a lengyel, a cseh, a szlovák és a szlovén bér is. Elmarad a hazai bér az Unión belül a GDP/fõ értékhez mérten is. Ettõl olyan a hazai munkaerõ leértékelése, amivel Magyarország az Unión belül egy leszakadt bérkategóriát képvisel.
– Emellett jelentõsen nõttek a differenciák az egyes jövedelmi rétegek között. 1987-ben a lakosság legkisebb és legnagyobb jövedelmû – egy milliós rétege közt – kb. 5-szörös volt a jövedelmi különbség, ez mára kb. 10-szeresre változott. Valójában a lakosság 80%-ának csökkent és csak 20%-ának nõtt a reáljövedelme 1987-hez mérten.
A népességcsökkenésben és életkorban minden környezõ országban jobb a helyzet, és Magyarország jelentõsen elmarad ezen mutatókban az uniós átlaghoz mérten.
– A jövedelmi leszakadás súlyos élelmezési elmaradást is eredményezett. A lakosság 80%-ának a fehérjefogyasztása kb. 10-15%-kal elmarad az 1989-es értéktõl, ami számukra idegrendszeri fejlõdésben jelentõs egészségügyi kockázatot jelent. Táplálkozásban is súlyos az elmaradás, a lakosság 40%-a egészségtelen ételeket fogyaszt, 2 millió embernél pedig jelentõsek a fizikai/mentális kondícióhiányok. Az általuk fogyasztott élelmiszerek mennyisége látható a leggazdagabb 2 milliós tömeghez mérten (ld. 1. táblázat). Legnagyobb elmaradás sajtban, joghurtban és gyümölcsben látható, amiben pont fontos vitaminok vannak. Emiatt az idegrendszeri fejlõdésben, a koncentrációs képességben súlyos elmaradás áll fenn a legszegényebb 2 milliós tömegben. Ez már egy hazai kasztrendszerre világít rá.
De elmarad a magyar társadalom táplálkozási értéke az Unió értékéhez mérten is (ld. 2. táblázat). A táblázatban az elmaradás százalékos értéke látható. Az értékek alapján az ország egy fejlõdõ ország szintjén áll az Unión belül.
Igazán akut leszakadásban a hazai kistelepülések vannak. A falvakban már katasztrofális a népességfogyás és a szociális erózió. A gyermekhiány miatt felgyorsult az iskolák megszûnése, elkezdõdött az infrastrukturális rendszerek felszámolása, amelytõl óriási a falusi ingatlanok értékvesztése. 1000 település van a megszûnés, egy vagyoni-lakossági kollapszus határán. Az értékek alapján a magyar társadalom 2040-re csak 7 milliós lélekszámú lesz.
A leírtakkal páratlan nemzeti veszteség képe rajzolódott ki. A magyar történelemben, békeidõben soha nem fordult elõ, hogy a lakosságnak ilyen veszteségei keletkeztek volna. Talán a török idõkben és az ötvenes években fordult ilyen elõ.
A jelenlegi gazdasági és lakossági kondíciókkal a magyar nemzet nem lehet a XXI. században sikeres európai nemzet. Kondícióvesztés miatt a nemzetek között aggasztó módon háttérbe kerül. A fennálló helyzet miatt ma már elkerülhetetlen a mielõbbi beavatkozás.
(Folytatjuk!)
Balogh Péter