Csapdák ideje
A korábbi lapszámban megjelent “Lopamagyar” c. írásuk nagyon tetszett. Aktuális, igaz, rendkívül szellemes és elgondolkodtató üzenetét fûzném tovább.
Ismerõsöm hétvégi házát az elmúlt egy évben már háromszor törték fel. Éppen ezért – rettegésében – nem tart ott semmit, azonban még így is komoly anyagi kárral járt a legutóbbi lopási kísérlet is, hiszen tönkre tették a zárakat, nyílászárókat és megrongálták a kerítést is.
Érdeklõdött, így mindjárt kapott egy fél milliós költségvetésû ajánlatot biztonsági rendszer telepítésére. Mire én a következõt mondtam neki: “vannak ezermesterek a családban, miért nem eszeltek ki valamiféle riasztócsapdát?”
Az ötletet nem kis meghökkenés fogadta. Aztán nem kellett sokáig gyõzködnöm, belátta, hogy igazam van. Tényleg, mi is a tét? Ha van egy tönkre tett ingatlanom, az értékcsökkenés. Ahogy az idõ múlik, egyre nagyobb. Ám ha van egy szépen mûködõ, de megközelíthetetlen, netán még a betolakodó számára életveszélyesnek is mondható birtokom, az azért már más! Néhány jól irányzott meglepetés, és a betörõ azt is elfelejti, hogy hívják, nem fog többet még a környékre se jönni… Nem kell más, csak kellõképpen megemlegesse jövetele célját.
Önbíráskodás? A legtöbb jómadár azt sem tudja, kinek a portáján jár. Talán majd elmegy a rendõrségre, és elpanaszolja, hogy lopni ment arra a bizonyos tanyára, és pórul járt? Büntessék meg a tulajdonost, mert halálra rémítette és ijedtében kénytelen volt eldobni a lopott portékát?
Meg kell tanulnunk az Új Világ(rendetlenség) eszével látnunk. Gyengék vagytok? Rögtön túljárunk az eszeteken! De mindig ott a lehetõség, hogy ne mi legyünk a gyengék! A legbonyolultabb technológia is a legegyszerûbb cél érdekében születik. Aztán elég egy kiadós áramszünet, s már nincs is se technológia, se élelem, se hír, semmi… Csak a sötétség marad. Azért vannak az elzárható csapok, hogy riogatni lehessen velük, és így tovább… Minden a fejben dõl el!
Tanulság: Olyan csapdákkal védekezz, amelyek nem igényelnek semmiféle technológiát! Amint a két kezedre támaszkodhatsz, mindjárt van munkád, s amint fejjel lefelé fordítod a dolgokat, kipotyog belõlük az értelem. S ami kipotyog, az csak a Tiéd, azt már nem veszi el senki más… Amíg nem sértesz törvényt, bármit megtanulhatsz! Érted már?
Megértheted, miért kell mesterségesen megosztani a társadalmakat. Hány tengeren és óceánon túli érdekeken múlhat egy gazdaság hanyatlása vagy virágzása. Hogyan jön létre a tehetetlenként irányított világpolgár és készülünk biorobottá… Ha akarod, mindezt megértheted – magyaráztam neki.
Ez a csapdák ideje, amelyeket valahol valakik állítanak nekünk, hogy már csak a pillanatoknak élhessünk. Holnap elmoshat az esõ, elfújhat a szél. Addig a te törvényed a te boldogságod. Ezért ne gyûlölködj és ne ossz meg, s fõként ne uralkodj! Legfeljebb magad fölött, de nagyon!
“A. M.”