Szirbik Imre polgármester, országgyûlési képviselõ (képen) a napokban a Vajdaságban, a testvérváros Bácskatopolyán járt. Az útról, annak tapasztalatairól kérdeztük.

– A Bácskatopolyai egész napos program apropóját az adta, hogy most ünnepli 100 éves évfordulóját a Sarlós Boldogasszony Templom.  Ez a templom az ottani katolikus hívõk egyik legfontosabb gyülekezõ helye, a vajdaság legnagyobb befogadó képességû temploma, – mondja.

Mint a település polgármestere, az ünnepségen vett részt, ahol délután a három parlamenti elnök, a szerb, a vajdasági és a magyar találkozott. Áttekintették a  kétoldalú kapcsolatokat, ezen belül kiemelten a vajdasági magyarok helyzetét. Montenegró leválása után az itt kialakult állapotokat.
– Ezeken a megbeszéléseken vehettem részt úgy, mint a Parlament Európai ügyek bizottságának, most már a Szerb-magyar Interparlamentális Uniónak is tagja. Nagyon sok olyan tagozata van az Interparlamentális Uniónak, ami a kétoldalú kapcsolatokat segíti elõ. Én azért választottam a szerb-magyar együttmûködést, mert a két állam viszonya alapvetõen befolyásolja a Vajdaságban élõ magyarok helyzetét.
– Milyen programokra került még sor?
– A hivatalos megbeszélések után a helyi kulturális közösségek mûsorait láthattuk, egyrészt emlékeztek a templom évfordulójára, másrészt erõsítve így is azt a szolidaritást, ami az ott élõ magyarok között van. Szívmelengetõ volt, hogy az esõ ellenére sem mozdult senki, végig tudták vinni az elõadást.
– Hogyan hathat az önállósult állam szellemisége az ott élõ magyarokra?
– A szétválással sokkal jobban kell figyelni az ügyeikre Szerbián belül. Másrészt, talán sokakat elgondolkodtatott az, ha nem kerül sor az európai  rendszerhez való közeledésre, Szerbiára a teljes szétesés várt volna. Ezt senki sem akarta. Mindenki felismerte az együttmûködés jelentõségét. Természetesen a helyi magyarok több önrendelkezést szeretnének, amiben várják az anyaország, a mi segítségünket is. A bizonyos december 5-i népszavazás traumája most már begyó-
gyult, és mindenki a kialakult új helyzethez alkalmazkodik.

– Az eddigieken felül milyen lehetõségeket lát a két magyarság testvérkapcsolataiban?
– Sarokkõ lesz, hogy tudunk az európai forrásokhoz hozzáférni. Szerbiának ehhez meg kell találnia és ki kell adnia a háborús bûnöseit.  Példa elõttük, hogy Montenegróhoz nagyon pozitívan áll már most is az Európai Közösség, hiszen megkezdõdtek az elõegyüttmûködési  tárgyalások. Szerbia számára is nyitott az út. Európa tárt karokkal vár egy demokratizálódó Szerbiát. Ha ezek után el lehet jutni a határok nélküli kapcsolatokhoz, visszatérhet az anyaországhoz az ottani magyarság is. Õk úgy fogalmaztak, hogy ezután Szerbia más levegõjû ország lesz. Szabadabb, ahol a nemzetiségeknek több szerep jut. Nem kívánnak a többséghez hasonlóan külön utakat járni. Erre mind szerb, mind magyar oldalon meg van a teljes nyitottság.
– Szentes együttmûködésére is számítanak, csak úgy az európai tapasztalatainkra, mint a személyes kapcsolatokra. A parlamenti elnökök megdöbbentek azon, hogy a két település testvérkapcsolata  mintegy negyven esztendõs, generációkon átívelõ kapcsolat, ami pedig nem csak könnyed és mosolygós, hanem a délszláv háború idején, a nehéz helyzetben állta ki igazán a próbáját. Úgy éreztem, hogy ezt mindkét parlamenti elnök megértette, személyesen is segíteni fogják a közös ügyeinket. S még érdekes, hogy Bácskatopolyának Budapest V. kerületével is tíz éves az együttmûködése, ami más lehetõségeket hordoz. Ily módon meg van az esélye a háromoldalú együttmûködésnek.            
 – t –

Ez a bejegyzés 2006 07 13 12:55-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.