Harminckét esztendõt töltött a mezõgazdasági, ma Bartha János Kertészeti Szakképzõ Iskola falai között Csikai Miklósné. Azt mondja, ma nem a minisztériumi fenntartású oktatási intézmények vannak a legjobb anyagi helyzetben. A fejlesztések elõtt ugyan nyitva áll az út, ám a mindennapok háztartása szûkös. Régen másként volt? Igen, elrepült az idõ… Az igazgatónõ számos aktualitásról számol be, s többek között arról is, hogy örül, mert elismerik a munkáját.

– Két kivétellel, az egyik technikusi, a másik szakmunkás szintû szakma, kertészeti szakmákat oktatunk. A kivétel a baromfihús-feldolgozás, amelynek a Hungerit ZRt. kérésére, közismereti és kiegészítõ tantárgyait továbbra is oktatjuk. A szakmát a cég szakemberei tanítják. A másik a természetvédelmi technikus képzésünk. Mivel közel áll a mi területünkhöz, ezért választottuk. A gyerekek érdeklõdését nagyon felkeltette, de magam is igen szép szakmának tartom, mert éppen azt a környezetet tanulják meg óvni, amelyben maguk is dolgoznak majd.
Az igazgatónõ a további szakmákról elmondja:
– Az OKJ. változása miatt szakiskolai szintû képzés lett a dísznövénykertész és kertész. Mindkettõ a hagyományos szakközépiskolai oktatásnak a folytatása. Ilyen oktatás csak a virágkötõ-berendezõ, továbbá minden évben hirdetjük a vincellért is, de nem nagyon van rá jelentkezés. Pedig fõleg Csongrádról várnánk tanulókat.
– Érettségi utáni technikusi képzés a kertész és növényvédõ, valamint a parképítõ, fenntartó technikusi. Akik nálunk kapták az alapokat, azok számára különösen van perspektívája. De ide sorolható a már említett természetvédelmi technikusi is.
– Meddig fogadják a jelentkezéseket?
– Aki érettségi után, vagy tizedik osztállyal jön a szakiskolai tanulmányokra, augusztus 20-ig jelentkezhet. Már látjuk, hogy mindhárom technikusi szak el fog indulni a következõ tanévben. S hogy  ezeket a szakmákat ennyire fel tudtuk fejleszteni, az iskola megítélését is pozitívan befolyásolja.
– A most végzõ diákoknak milyenek az elhelyezkedési esélyeik?
– Közel nyolcvanan végeznek ebben a tanévben. Akik nem tanulnak tovább, többnyire az otthoni gazdaságba térnek vissza, vagy a helyi nagyobb kertészetekben kaptak már munkát. A virágkötõk többségének is van biztos helye. Aki a szakmában akar maradni, az tehát megteheti. A legjobbak pedig tanulnak tovább, és inkább náluk látok problémát. Elõfordul, hogy a felsõfokú végzettségû gyerekeink is csak fizikai munkákban tudnak elhelyezkedni.

– Azzal kell folytatnunk, hogy ilyen minõségben utoljára beszélgetünk. 1974. óra tanít ebben az iskolában, 1994-tõl igazgató, a jövõ tanévtõl pedig nyugállományba vonul.  A sok szép élménybõl melyek lesznek a legmaradandóbbak?
– Szép eredményeink voltak, de a legszebb emlékeim mégis több mint tíz évre nyúlnak vissza, amikor gyakorlatokat vezettem. Gyümölcstermesztést és szõlészetet tanítok, s az ilyen élmények különösen maradandóak, fõleg akkor, amikor még lehetõség volt az egy-egy hetes, esetleg hosszabb vidéki gyakorlatokra. Magyarország szinte minden termõtáját, borvidékét bejártuk a gyerekekkel. A szakmai munka délelõtt folyt, délután pedig kirándultunk, túráztunk. Az egyik legkedvesebb helyem a Tokaji borvidék. Sajnos, mostanság nincsenek olyan anyagi feltételek, hogy ilyen programokon részt tudjunk venni.
– Aztán a bázisüzem jellegünket kihasználva a kertész iskolák között jó hírnevet szereztünk. Volt olyan év, amikor huszonhárom iskola csoportjait fogadtuk. De határon túl is megismertek bennünket, hiszen rendszeres a müncheni és bécsi szakiskolával a kapcsolatunk. Tagja vagyunk továbbá az Európai Fiatal Kertészek Szövetségének is, sokszor ott voltunk a versenyeiken.
Az igazgatónõ büszke a folyamatosan bõvülõ gyakorlókertjükre. Gázfûtésen alapuló üvegházuk, fûtött fóliablokkjuk, jó gépeik vannak, a város közeli szántó területükön korszerû gyümölcsöst telepítettek. A diákoknak, a kollégáknak ez ma már természetes, – teszi hozzá. 
– S most hogyan tovább?  – kérdezem.
 – Mivel nem csak tanár vagyok, hanem kertész szakember, elég sok elfoglaltságom lesz a jövõben. S ha az iskolában továbbra is szükség lesz a segítségemre, szívesen jövök.
Csikai Miklósné a Pedagógusnap alkalmából a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban Gráf József minisztertõl, három mezõgazdasági szakemberrel együtt, vehette át a Nagyváthy János-díjat. Ezzel gyakorlati oktatói és iskola fejlesztési tevékenységét ismerték el.
Kép és szöveg:
Dömsödi Teréz

Ez a bejegyzés 2006 07 13 12:41-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.