Becsöngettek…
Szeptember a népi kalendárium szerint õszelõ, õsi magyar nevén Földanya hava.
Eredetileg septem, latin eredetû szó, jelentése: hetedik. A római naptár szerint még ez is volt, ez a szép õsz kezdetét jelölõ hónap, amikor a természet láthatatlan ecsetével festeni kezdi felejthetetlenné a fák és bokrok lombkoronáit.
A tanév kezdetét jelentõ hónap Szent Mihály hava néven is ismeretes, melynek tizenkettedik napján kezdték az õszi vetést, a fûszerpaprika szedését, a dió verését.
Szent Mihály a haldoklók istápolója, a halottak másvilági szószólója, Mihály arkangyal pedig az angyali seregek vezére.
Nem ennyire szomorú hónapot jelöl az elsõ „ember”. Boldogan, s egyben kicsit félve kezdik a tanulást az elsõsök, az elsõ tanévet kezdõ pedagógus kollégák. A nagyobbak már kevésbé lelkesek, mert tapasztalatból tudják, komoly munka kezdõdik, házi feladatok, tanulnivalók, dolgozatok, stb. Kevesebb idõ jut a barátokkal való találkozásra, beszélgetésre, csínytevésekre. Alábbhagy a csillogás is a pedagógusok szemében, hiszen fáradnak õk is, pedig jól tudják a tananyag megtanítása mellett érdeklõdéssel, szeretettel, fénynyel kellene megtölteni a rájuk bízott lurkók szívét, lelkét. Elkezdik a tanulást a gyerekek, ki így, ki úgy.
Érzésem szerint nemcsak nekik kellene tanulni, hanem a felnõtteknek is. Megtanulni, a gyerek teljesítményét reálisan értékelni, segíteni, ha szükséges. Ha színpadon áll, figyelni rá, vele együtt izgulni, megtapsolni õt a produkció végén. Nem telefonálni közben, beszélgetni a mellettük ülõvel, vagy egyszerûen a mûsor közben kisétálni. Sajnos saját magam sokszor tapasztaltam ehhez hasonlókat. Bocsánatot kérek, akik nem így viselkednek, s csak bízni tudok, hogy személyes jó példájuk hatással lesz a „rendbontókra” is. Szeretném tudni, hogy õk is megtanulják a leckéjüket, s megadják a szereplõ gyerekeknek is, ami jár.
Megkezdõdött a 2010/2011. tanév. Milyen lesz, ez még titok. Remélhetõleg tovább viszik a jól bevált hagyományokat az iskolai élet minden területén az ott dolgozó közösségek, hiszen a hagyományoknak közösség megtartó ereje van. A tanítók és tanárok munkája nehezebb lesz, mert nehezebb az élet is, egyre azonban vigyázni kell! Csaba testvért idézem, mert gondolata a tanításra, az iskolai életre, de minden gyerekkel foglalkozó intézmény minden napi életére jellemzõ vagy jellemzõnek kellene lennie: „ Elsõsorban az a fontos, hogy a gyerekek jókedvûek, vidámak legyenek. Mit ér az élet, ha valaki belekeseredik?” kibõvíteném a kiemelkedõ pedagógiai képességgel rendelkezõ egyházi személy idézetét, amiért elnézését kérem, s mit ér a munka, ha valaki belekeseredik?
Nem vagyok mindig optimista, sõt inkább pesszimista.
Mégis szeretném, ha minden gyerek és iskolában dolgozó titkos vágya teljesedne ebben az új tanévben, mint ahogy városunk egyik általános iskola aulájában volt olvasható: „Mint minden ember, én is szükségét érzem annak, hogy elismerjenek”.
Remélem, a következõ tanévben mindenki megkapja ezt, a pénzbe nem kerülõ elismerést, legalább ezt.
Kívánok a város minden tantestületének eredményes, nem túl sok problémát adó új tanévet.
füredi zsuzsa