Világjárás két keréken: Róma
Mottónk a haladásról:
„Ha biciklivel indulsz valahová, nem nyomhatod le mindkét pedált egyszerre, mert felborulsz. Haladni csak úgy lehet, ha az egyik pedált nyomod, a másikat elengeded. Nyomás és elengedés együtt: ez a haladás titka.” Az út résztvevõi Baranyi Antal Gábor és Vukovich Sándor voltak, akik élményeikrõl az alábbiakban számolnak be:
– Kerékpártúránk célja a Rómába való zarándoklat volt. Utunk hat országon keresztül vezetett: Magyarországon, Horvátországon, Olaszországon, Ausztrián, Németországon és Szlovákián át 35 nap alatt tettük meg a csaknem 4000 km-t – említi Anti.
– Május 24-én 8 órakor indultunk el a Holdfény Panziótól. A második napon már volt egy komolyabb technikai hibánk. A hátsóváltó tartó papucsa letört és két küllõt kitört az elszabadult váltó. Mohácson orvosoltuk a problémát egy bicikli szervizben Toncsi segítségével. A harmadik napon Barcsnál hagytuk el az országot – emlékezik viszsza Sanyi, aki arról is beszámol, hogy:
– Bosznia-Hercegovina határában egyre több szétlõtt, felgyújtott házat láttunk, az egyiknél megállva hirtelen különös zajra lettünk figyelmesek. Felettünk az eget vaddarázs raj borította el. Szerencsére gyorsan kereket oldottunk.
Az élményeket ismét Toncsi kommentálja.
– Másnap a Plitvickai tavakat csodáltuk meg és Bosznia határa mellett haladtunk. Kíváncsiak voltunk, milyen Horvátország belsõ része. Elhagyatott, apró falvakon mentünk keresztül, mivel kevesen maradtak a háború után ezen a területen. Inkább a gazdagabb tengerparti városokban kerestek megélhetést az emberek. Perucko-tó után egy kiapadt folyó partján táboroztunk egy kör alakú tüskebokorban. Fõzés közben helybeli pásztorkutyák rohamoztak meg minket. De a tüskebokor megakadályozta a támadásukat.
– Következõ úti célunk a dubrovniki komp volt – veti közbe Sanyi.
– Egy nap jutott arra, hogy az óvárost és a várat megnézzük. Én a sósvízi horgászást is kipróbáltam. Éjjel indultunk el Dubrov-nikból Bariba. Az olasz föld keleti partján Prescáig tekertünk fel, majd átvágtuk magunkat az Abruzzók csúcsai között, és már csak pár napi tekerõföldre volt Róma. Az elõvárosából már láttuk a mindent befedõ szmogot. Másfélnapot töltöttünk Rómában, megnéztük a Colosseumot, Forum Románumot, Vatikánt, Angyalvárat és az útba esõ templomokat, kõépítményeket. Majd északra, Pisa irányába tekertünk. A ferdetorony és a mellette lévõ katedrális lábánál megettünk egy pizzát.
Toncsi így emlékezik:
– Vesszõfutásban kellett elhagynunk a Pó-folyót, mivel a gát tövében már kora reggel hatalmas szúnyog raj borított el minket. Aznap találkoztunk három holland túrázóval, akikkel egészen a Garda-tóig kerekeztünk. A negyedik országot értük el, de elõtte meg kellett másznunk a Dolomitokat. A Pas-so Pennes 2211 méteres csúcsát hódítottuk meg. A következõ kihívás az 1375 m-s Brenner-hágó volt. Innsbruckon és Münchenen is áttekertünk. Majd Ingol-stadtnál a Duna mellett találkoztunk Csendes Zoli barátunkkal, aki egészen hazáig kísért minket. Onnan a Duna mellett kerékpárúton jöttünk egészen Budapestig.
Sanyi máris sorolja, melyik városokat érintették:
– Regensburg, Passau, Wels, Linz, Bécs, Pozsony, Komárom, Vác. A legutolsó éjszakánkat Dabas után töltöttük a Felsõ-Kiskunság területén. Végül Jún. 27. délután 15 órakor begurultunk a Kossuth-térre.
Mindketten megerõsítik:
– Utunk során volt lehetõségünk kipróbálni különbözõ ételeket: medvetalp kaktusz termése, pipacs szirom, szöcske, csalán levél, erdei málna, füge, vad eper, akácfa virág…
– Túránk alatt vadcampingeztünk, folyókban, patakokban, tavakban, tenger vizében fürödtünk. Legtöbbször erdõkben, nádasokban sátoroztunk, néha elhagyatott házakban éjszakáztunk.
A túrázók azt is elárulják, hogy induláskor – csomagokkal együtt – a kerékpárok súlya egyenként az 50-60 kg-ot is elérte. S hogy milyen csodálatos helyeken jártak még, megtudhatják a télre elkészülõ úti filmjükbõl.
A kerékpártúra támogatói voltak: Holdfény Panzió, Zsemberi János faipari vállalkozó, Nagy Henrik, Joker Kerékpárszaküzlet.
Vukovich Sándor utazás alatt ihletett verseit Verssarok rovatunkban olvashatják a következõ hónapban.
(- szerk. – )