Végveszélyben a sakk Szentesen! – A fiatalokra várna a megoldás
A Szentesi sakk közelmúltja egybeforrt dr. Makay Andor nevével. A kiváló sakkozó most is aktív, de mostanság Budapesten él és ér el kiváló eredményeket a maga szenior korcsoportjában. Õ az, akinek ott a helye az “állatorvosok arcképcsarnokában” is, hiszen – tovább víve a családi hagyományt – ez az életpálya kísérte õt egészen nyugdíjazásáig. Makay Andor, a közéleti ember bõ húsz éven át városi tanácstag is volt…
Szerkesztõségünkben, ahova a helyi sakkélet iránti aggodalma hozta, idézzük fel életpályáját. Amint említi, egyetemi diplomával a kezében, a hatvanas évek elején a Baromfifeldolgozó lett a munkahelye, mert megkapta a megpályázott élelmiszer higié-nikusi állást, s ezután kereste a sakkozás lehetõségét a városban. A Perei Sándor vezette Spartacus Sportkörben találta meg. Rendszeresen lejárt a “Móriczba”, ahol a bábúk bûvöletét akkoriban terembérleti díj nélkül élvezték.
Közben, 1970 és 1989 között városi tanácstagként formálta a helyi közéletet. Akkor még nem jártak tiszteletdíjak ezért a munkáért. 1973-tól a mai kerületi fõállatorvos elõdjének számító hivatalban, dr. Ötvös Mihály kirendeltség-vezetõ mellett, mint beosztott állatorvos, üzemi állategészségügyi ellenõrként felügyelte a húsvizsgálatokat, szállításokat, és egyéb, közegészségügyi és járványügyi teendõket.
Kész csoda, hogy maradt ideje a sakkra. Pedig 1978-ban épp akkor vette át a szakosztály vezetését, amikor kiestek az NB. II-bõl. Újra fel kellett építeni a csapatot, – meséli, ami az 1990-es évek közepére sikerült igazán, hiszen NB. I/B-s csapat lettek, amit öt éven át meg tudtak tartani. Miért csak eddig?
Dr. Makay Andor errõl azt mondja: a költségek növekedésével arányosan csökkent a szakosztály pénzügyi támogatása. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a legjobb játékosok eligazoltak a tehetõsebb egyesületekhez. 2008-ban és 2009-ben a 70 éves Makay Andor megkapta a Magyar Sakkszövetség “a-ranycsikó” életpálya elismerését, Szentes városától pedig életmûdíjat kapott. A szaktárca állategészségügyi munkásságát jutalmazta. Azonban ezek a tények sem változtattak a szakosztályvezetõ elhatározásán, hogy lemondjon tisztségérõl. A lemondás valós hátterére így emlékezik:
– Ebben az életkoromban már nem tudtam vállalni azt a sok idegeskedést, kudarcot, amit ellehetetlenült anyagi helyzetünk teremtett, és ami a csapat személyi veszteségeit és a romló versenyeredményeket hozta. 33 ponttal estünk ki az NB. II-bõl. Visszajutásunk mára gyakorlatilag lehetetlenné vált.
Pedig a szentesi sakk fénykorába a szakosztálynak 70-80 tagja is volt. A Gallasz Béla Emlékversenyek alkalmával legalább 110 versenyzõ ült a sakktábláknál. Mára a létszámok megfelezõdtek – említi. A fiatalok sportolási igénye a fizikai sportok irányába változott, kevesen választják az idõigényes, szellemi erõpróbát jelentõ sakkozást. A valós végveszélyhez az is hozzájárult, hogy azóta már az új szakosztályvezetõ, Fábián Nagy Sándor is lemondott tisztérõl, és eligazolt a rösz-keiekhez.
Mi lehetne a kiút ebbõl a helyzetbõl? Makay Andor errõl így vélekedik:
– Ha lennének olyan fiatal sakkozók, akik az általános iskolai szakkörök után a középiskolában is tudnának a fiatalokkal foglalkozni, talán meglenne a sportágnak az utánpótlása. A sakkot megszerettetni csak azok a lelkes fiatalok tudják, akik azt magas szinten is mûvelik. Ismét szükséges lenne a sportág látványosságát hangsúlyozó szimultánok rendezésére, hogy az érintett korosztályok és szüleik közelebb kerüljenek a sakkozás rejtelmeihez, értékeihez.
Az elsõ osztályú versenybírói képesítéssel is rendelkezõ Makay doktor Budapesten, – családja közelében – és vidéken gyûjti mostanság a sakkélményeket. 2001-ben pl. a XII. id. Bacsur Imre Sakk Emlékversenyen a Szenior kategória elsõ díját, idén pedig a 60 éven felüliek Szent Iván éji sakkversenyén az elsõségért járó érmet érdemelte ki.
Ezúton mond köszönetet Kõhalminé Forrai Julianna sakkoktatónak a sok évtizedes helytállásért, és a helyi sakkozás életben tartá-sáért. Az önzetlen szponzoroknak, hogy a szentesi sakkot a legszebb éveihez segítették. Szentes önkormányzatának, sportbizottságának a mûködés feltételeinek lehetõség szerinti biztosításáért, és minden sakkozónak, sakkbarátnak, akik nem hagyják cserben a sportágat, akik a jövõbeni túlélés zálogai lehetnek.
Kép és szöveg: D. T.