Tizedszer volt Ki játszik ilyet? tábor – “Lakóházat” is építettek
A Zöldág MSE meghívására szilágysomlyói (Zilah – Románia közeli település) citerás gyermekek és kísérõik, valamint a szentesi néptáncosok és a táborvezetõk június 28-án hétfõn nagy körbe ülve, különféle szabályok szerint játszható játékokon keresztül, ismerkedtek meg egymással.
A játékot vezetõ Hankó Györgyné Márta néni a „fokozatosság” elvét betartva elõször csak beszéden alapuló, majd olyan mozgásos játékokkal, amelyek szintén a többiek nevének ismeretén alapulnak, „mélyítette ezt”. A „folyamat” játékai szellemi és mozgásos téren is nagy élvezetet jelentettek – kacagások kíséretében – mindenki számára; hiszen a tábor ideje alatt életkorától függetlenül, mindenkinek fontos ismernie a többiek nevét (4-70 év között volt a táborban részt vevõk életkora). Ezután mindannyian nap mint nap újabb és újabb élményekkel találkoztak. Pl.
– felmentek a református nagytemplom tornyába és madártávlatból is megnézhették a várost;
– a vasárnapi ebédet fél tucatnyi szentesi háziaszszony fõzte és tálalta fel számukra is;
– a Bolt az egészséghez üzletben finom „zöld kávét” (tönkölybúzafû lét) ittak, amihez csírával megszórt „vajas” kenyeret ettek;
– a református idõsek otthona udvarán kedden délelõtt úgy énekeltek és citeráztak, hogy a járókelõk a kerítés mentén megálltak hallgatni õket;
– két alkalommal „válogattak” a szentesi strand medencéi és csúszdái közül (vízbiztonságuk miatt csak a pirosat választották).
Népünk honfoglalás korához kapcsolódó történelmével a tiszaalpári kiránduláson, míg a XX. század népi ízlésével, díszítõmûvészetével, öltés technikáival, erkölcsi tanaival Szentesen Bodáné Jutka néni 400 db-os hímzett falvédõ gyûjteménye láttán gazdagodtak. A tábori délelõttökön elkészített kézmûves remekeik (színes papírok, gyöngy, damil, nád, szobahõmérsékleten száradó gyurma, szívószál, fonal, tû, olló, ragasztó, színes ceruzák, stb. felhasználásával) Darabosné Horváth Ildikó és Széman Rózsa néni irányítása nyomán sikerültek.
A táborzáró akadályverseny helyszíne a számukra eddig ismeretlen gyönyörû szentesi liget volt, ahol a tíz állomás felkutatásakor szabadon futkároztak a szentesi és szilágysomlyói gyerekekbõl álló csapatok. Vegyes volt a csapatok összetétele életkor és nemek szerint is, ami saját döntésükön alapult.
A tábor hét napját felölelõ feladatok megoldása ezért sem jelentett nagy gondot számukra, pl. a népi játékok bemutatásában a szentesi kisiskolás táncos gyerekek, míg pl. a megismert személyiségek és tevékenységük párosítása, vagy a tábor teljes programjának idõrendbe rendezése, az idõsebb citerásoknak „ment” jobban a csapatokon belül. Az akadályversenyen számukra a legnépszerûbb gyakorlati fela-dat a tiszaalpári honfoglalás kori faluban látottakon alapult. Azaz, a ligeti kút környezetében található természetes anyagokból kellett minden csapatnak magának „lakóházat” építenie… És ami a legszebb az egészben! Csak egyetlen egy kisfiúcska nyakán maradt ebbõl pici sáros árulkodó maszat a következõ állomáshoz érve!
Az elutazás elõtt a Megyeháza udvarán bemutatott néptáncos és citerás gálamûsort követõen a táborzáró ünnepi, szépen megterített (búcsú)asztalnál sárgadinnye kockákat és a megszegett jubileumi csoki tortát fogyasztották el közösen a Kiss Bálint utcai próbateremben.
A X. Ki játszik ilyet? tábor néptáncos és citerás tagjai valamint sok-sok felnõtt segítõ résztvevõje így „játszott” 2010-ben a Nemzeti Civil Alapprogram Nemzetközi Civil Kapcsolatok és Európai Integráció Kollégiuma, Szentes Város Önkormányzata, a Báthory István Alapítvány Szilágysomlyó) fõtámogatók támogatásával, a Zöldág Mozgáskultúra és Sport Egyesület és Hankó Györgyné elnök szervezésében.
Hankó Györgyné
