Az elmúlt tíz év során mind nagyobbra nõtt a Kisér városrész ünnepe, a Kiséri Napok. A jubileum dacára a szervezõ “Mosolygósabb Régióért“ Egyesület elnöksége gondolt egyet, és beköltöztették a programokat a színházba. Az érdekes fordulatról, továbbá a rendezvény jövõjérõl az egyesület elnökét, Dömsödi Terézt kérdeztem.

Hatalmas papírkötegek között találom az elnököt szerény otthonában, ami egyben az egyesület székhelye is.
– Hogy érzed magad így a munka dandárjában, hiszen épp most fejezõdött be az idei – kicsit rendhagyó – jubileumi Kiséri Napok?
– Köszönöm kérdésedet, remekül, nem unatkozom…
– Mi indokolta az idei rendezvény rendhagyóságát?
– A rendezvény tavaly olyan paramétereket tudott itt a Kisérben elérni, amit túlszárnyalni nem lehet, megismételni pedig nem szabad. A magyarázat egyszerû matematikai elven alapul, vagyis egy nagyrendezvény akkor gazdaságos, ha a költségek minden milliójához legalább tízezres látogatottság párosul. A tavalyi Kiséri Napok 4 milliós költségvetésû rendezvény volt, amibõl következõen legalább negyvenezer embert kellett volna vonzania. Ennyi ember pedig el sem fér a helyszínen.
– Tehát úgy gondolod, hogy a csúcson kellett volna abbahagyni?
– Nem gondolom, hogy a Kiséri Napoknak meg kell szûnnie, de hogy át kell alakulnia, az biztos. Ez az idén egy bizonyos formában megtörtént. A körülményekhez alkalmazkodva egy nagyszabású nemzetközi gálamûsorrá vált május 13-án, amelynek bevételét a Magyar Vöröskereszten keresztül az árvízkárosultak javára ajánlottuk fel. Május 12-én a Petõfi cukrászdában megrendeztük a Szentesi alkotómûvészek tárlatát, telt ház mellett, nagy sikerrel.

– A színházban azonban nem volt teltház, pedig sztárvendégek is színesítették a mûsort?!
– Ezen én cseppet sem lepõdtem meg. A város nap mint nap hemzseg a kisebb-nagyobb rendezvényektõl. Ezen a hétvégén is több tucat program volt  mindenfelé. Valójában az egész délután folyamán jöttek, mentek az emberek. Nem feltétlenül a látogatók száma a lényeg.
– Hanem mi?
 – A rendezvény minden szempontból elérte a célját. Nem az a fontos, mint évekkel ezelõtt, amikor ezt a rendezvényt útjára indítottuk, azaz, hogy nagy tömegek viszonylag felületesen, de jól érezzék magukat.  Azóta, hogy megismertem a pályázatok adta lehetõségeket, bár pályázgatni központi forrásokra civileknek ma egyenlõ az életveszéllyel, vagyis minden ilyen szervezés a sivatagi akadályok leküzdésével, avagy a hétfejû mesebeli sárkány legyõzésével azonos, ám mégis éppen a kiszenvedés, a megnyert pályázati összegre való hosszas várakozás adja meg az új értékek feltárása iránti ihletet, nos az értékek átadása a lényeg. Belépõ volt a mostani program valami újnak a kezdetéhez.
– Apropó! Köztudottan tapasztalt pályázó vagy. Milyen tanácsot adsz szívesen a civil kollégáknak?
– A civilek többsége most kezdi felfedezgetni az NCA-ban rejlõ lehetõségeket. Azt javaslom minden civil szervezeti vezetõnek, hogy mindig reálisan tervezzen, és lehetõség szerint ne csak a pályázati összegekre spekuláljon. Akár mennyire is szükség van a forrásokra, egy-egy pályázatban csak annyi összeget vállaljanak be, amit szükség esetén meg is tudnak elõlegezni. Könnyen adódik ugyanis a helyzet, hogy dönteni kell: vagy a szervezet vezetõje adósodik el, míg a megnyert támogatás meg nem érkezik, vagy a szervezet megy csõdbe, hiszen nem ritka, hogy egy-egy megnyert támogatáshoz több hónapos csúszás után jut hozzá a szervezet. Kisebb, egy-két százezer forintos összegeket azért a jó szándékú szponzorok segítségével még ki lehet forgatni, de milliókat aligha…
– Essék szó végezetül errõl a nemzetközi programról bõvebben.
– Május 13-án a jótékony célú gálamûsorban három határon túli fellépõ csoport mûködött közre, õk a romániai Újszentesrõl, Hegyközcsatár-ból és a szlovákiai Rimaszombatból érkeztek. Fantasztikus mûsorszámokkal örvendeztették meg a közönséget. Akik eljöttek, nem csalódtak tehát az élményben, amihez a helyi és vidéki amatõr elõadók, nagyobb részt civil szervezetek delegáltjai is hozzá járultak. Nem beszélve a sztárvendégnek számító elõadókról. Egy nézõ sem távozott továbbá üres kézzel. Szponzorainknak köszönhetõen rengeteg ajándékot osztottunk szét. Aki kihagyta, az szerintem bánhatja!
– Nincs benned csalódottság amiatt sem, hogy az emberek elsõsorban élõ koncerteket szeretnének a sztároktól, s ezt nem lehetett most biztosítani?
– Sokszor halljuk vissza a rosszindulatú megjegyzéseket: micsoda hasznom lehet pl. nekem személy szerint egy ilyen szervezésen. Öntsünk tiszta vizet a pohárba! A Kisérben csak a rendezvény infrastrukturális hátterét megteremteni közel két millió forintba kerül. Az élõ koncert nevesebb elõadóval legalább egy újabb millió, persze együttesenként… Mint említettem, számunkra most nem ez a fontos. Számos, kevésbé látványos, programot vezénylünk le folyamatosan, aminek eredményeként a fiatalok sikerélményhez jutnak, pluszt, értéket, tartalmat kapnak, szórakozva új ismereteket szereznek. Ilyen pl. a most zárult Bartók Béla Internetes Emlékverseny, vagy a Velünk élõ emlékezet – 1956. nemzetközi diák  pályázatunk, s még folytathatnám a sort… Nagyon lehangol a kép, amit élõzenekaros koncertek végeztével tapasztalok. Ez is érv a változtatások mellett.

 T. K. (Fotó: dt.)

Ez a bejegyzés 2006 06 17 10:47-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.