Nincs a városnak olyan oktatási intézménye, amelyen valamilyen felújítás ne történt volna az utóbbi idõben, vagy ne történne a közeljövõben. Szirbik Imre polgármester a Klauzál utcai óvoda projektjét ismertette lapunkkal, ám a fiatalok, a város jövõje kapcsán más kérdések is szóba kerültek.

– Ez a beruházás is a DAOP oktatási infrastruktúra megújítást célzó programjában valósulhat meg. Eddig “parkoló pályán” várt. Ám hiába volt sokszoros túljelentkezés ezekre a forrásokra, sok önkormányzat, önrész hiányában kénytelen volt visszalépni a pályázatától. Így juthatott az óvoda most a felújítás lehetõségéhez.
– Konkrétan mit jelent mindez?
– A pályázat elsõ körén vagyunk túl, elfogadták a beruházási célt, és a kért összegeket. Most az ún. pályázatfejlesztés idõszakában vagyunk, amikor november elejére el kell készítenünk a terveket és egyéb dokumentációkat. A második fordulós jóváhagyást követõen várhatóan a tél folyamán  a közbeszerzési eljárás is lezárul, és jövõ nyáron megkezdõdhetnek a munkák. A beruházás bruttó értéke 265 millió forint, amelybõl 200 millió az uniós támogatás. Ebbõl – a bölcsõdéhez hasonló módon – a jelenlegi négy csoportszobát tartalmazó épület teljes felújítása mellett, felépül egy új épületszárny, újabb négy csoportszobával, tornaszobával, logopédiai szobával és egy lényegesen nagyobb alapterületû udvarral.
– Hogyan töltik majd fel gyermeklétszámmal a bõvített létesítményt?
– A Kossuth utcai óvoda teljes gyermeklétszáma ide integrálódik. Amennyiben szükséges, lehetõség van a Bocskai utcai óvoda átköltöztetésére is. A jó az lenne, ha volna elég gyermeklétszám a körzetre, és az utóbbi döntésre nem lenne szükség…

– A tömeges felújítások láttán adódik a kérdés, idén mennyi uniós forrás érkezik a városba?
– Egy évre nem lehet lehatárolni az összegeket, hiszen a programok több évre átnyúlóak. A 2007-2013-as periódus alatt azonban az uniós forrásokból közel 10 milliárd forint érkezett városunkba. Ebben még nincs benne a kórház folyamatban lévõ négy nagy pályázata, amely további 5 milliárdot jelenthet.

– Bámulatos ez a fejlõdési folyamat, ám ha a lakosság egyre romló életszínvonalát látjuk, joggal támad hiányérzetünk. Ön ezt hogy látja?
– Az emberek számára három oldalról, a vásárlásaik során, a devizahiteleik romló kondíciói, vagy a munkahely elvesztése miatti fenyegetettség oldaláról érzékelhetõ a probléma, nyilván riasztóak a különbségek. A városnak viszont az a dolga, hogy minden egyes forintja mellé, ha megteheti, megszerezze a lehetséges négy-öt forint uniós forrást, mert erre most van lehetõség. Ha most kihagynánk, garantálhatóan öt év múlva már ezeket a beruházásokat nem tudnánk megcsinálni. Az önerõvel azért is állunk – évekre elõre – ilyen jól, mert éltünk a kötvénykibocsátás lehetõségével. Mára ezen hitelünk háromnegyed részét – látva, hogy baj lehet – forintba konvertáltuk át. Így most kisebb árfolyam veszteséggel számolunk, mint ha nem léptük volna ezt meg.
– De nem kívánom megkerülni a kérdését. A helyi vállalkozások támogatására is azért létesítettünk alapot, hogy elõmozdítsuk a munkahelyteremtést, ezért építünk csarnokot az ipari parkba és készülünk arra, hogy a kecskeméti Mercedes üzem beszállítói közül hozzánk is települjenek néhányan. Ezen segít a közmunkaprogram, amelyben a városi intézményeknél négyszázan vesznek részt jelenleg.

– Meddig tart a foglalkoztatásuk?
– November végéig. Bízom azonban a folytatásban, mivel az államnak is jó ez a foglalkoztatási forma. Jobb, mint ha segélyezés formájában adná oda a pénzt ezeknek az embereknek, hiszen így értékteremtõ munkát végezhetnek.

– Mivel szó esett a helyi vállalkozások támogatásáról, megjegyezném, ösztönözni kellene, hogy  helyi fiatalok foglalkoztatására is kapjanak támogatást…
– Köszönöm az ötletet. A támogatási formákat a vállalkozásokkal egyeztetve alakítottuk ki, ezt nem kérték, de nem lenne akadálya. Megmondom õszintén, a Magyar Állam óriásit hibázott, amikor a ‘90-es évek közepén a munkanélküliség várható kezelésének reményében, mindenki számára  elérhetõvé tette a felsõoktatást. Ezzel egy sor “kamu” képzést indított útjára, biztosítva rengeteg oktatónak a kenyérkeresetét. Azzal a problémával azonban magam is nap mint nap találkozom a gyakorlati életben, hogy a felsõoktatásból kikerülõ fiatalok egy részének nincs piacképes szakmája.
– Visszatérve napjaink beruházás folyamához, látva a jelenlegi idõjárási viszonyokat, mindezek még veszélybe is kerülhetnek… Mégis csak jó szolgálatot tenne egy katasztrófavédelmi alap a városban.
– Döntés kérdése, mert így is, úgy is a költségvetésnek kell helytállnia. Azt talán inkább mégis országos szinten kellene létrehozni, hiszen vis maior alap már létezik. Köszönöm azonban a gondolatot, mindenképpen érdemes végig gondolni. Olyat el tudnék képzelni, hogy a lakosok felelõsségérzetét felébresztendõ, hozzájáruljon az önkormányzat a biztosításaik költségeihez. Ma viszont akkor is komoly gond van, ha egy szélviharban az önkormányzat épületérõl leesik egy cserép, és az ott parkoló autóban kárt okoz, pedig az önkormányzatnak van felelõsségbiztosítása…
– Végezetül: ismert, hogy újra indul az önkormányzati választáson polgármester-jelöltként. Ha netán nem sikerülne ismételnie, hogyan tovább?
– A válaszom: nem publikus. Úgy érzem, van mögöttem annyi teljesítmény, hogy a város lakói nyugodtan bízhatnak bennem.

Dömsödi Teréz

Ez a bejegyzés 2010 08 12 08:11-kor készült és a következő kategóriákban található: Rónahír / Soroló / Szentes hírei online, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.