Szentesen a kiséri Szegfû utcában lakik özv.  Sípos Lászlóné (Berezvai Rozália) lányával és unokájával, akik most nagy napra készülnek, hiszen Rozika néni századik születésnapját ünnepli. 1906. június 16-án látta meg a napvilágot Szentesen.

– 1927-ben kötöttek házasságot, én egy évre születtem,  – sorolja Mészáros Ferencné Rózsika (78), az egyetlen családja. 
– Apukámat 1944-ben elvitték katonának. A háborúban hadifogságba esett, azóta senki sem tud róla semmit.
– Anyukám egészsége jó, normálisan gondolkodik, tud mindent. Legutóbb a fiam, Feri (36), aki a DÉMÁSZ-nál dolgozik, kint volt Ecserben munkán. Amikor haza jött és elmesélte, hogy hol voltak, a mama megkérdezte tõle: a  romtemplom megvan-e?
– Annak idején Ecserben laktunk kilenc évig, aztán haza kerültünk ide Szentesre, az Alsórétre. Késõbb költöztünk a Kisérbe, – veszi át a szót az ünnepelt.
– Hogy mióta is? Ha jól emlékszem vissza, 1944. óta lakunk itt.
– Így van, – bólintott a lánya. 
– Annak idején a ház körül dolgoztam, disznókat neveltem, meg földet béreltem. Én etettem õket. Mire a lányom haza jött Tõkérõl, mert ott disznókat nevelt, megfõztem, készen volt az étel, csak evett és lefeküdt, mert reggel újra ment. Nem nézek tévét sem, rádiót sem hallgatok, újságot sem olvasok. Hogyan emlékszem vissza a fiatalságomra? Hát nem nagyon emlékszem már, – mondja mosolyogva.
– Most is várom haza a férjemet, aki hadifogságba esett.
– Naponta két kávét megiszik, – említi az egyetlen unoka, Feri. Ebéd elõtt egy kis unicum. Minden héten egy hét decis vörösbor elfogy. Este lefekvés elõtt egy decit elfogyaszt. Mácsai bácsi hozza a tanyáról a tejet. Reggeli után három deci tejet iszik.
– Mindent eszek, húst hússal, szalonnát, kolbászt. Nem diétáztam soha.  Ül a karosszékben, botjára támaszkodva.
Hogyan telik egy napja? Errõl a lánya mesél.
– Naponta körülnézi a kisházat. Lemegy megnézni a mangalica disznókat, kinéz az utcára. Megnézi a kutyákat. Van egy kis kutya, az a kedvence, azt hívja, eljátszik vele. Múltkor a húslevest is felkészítette, a zöldséget megpucolta, mire hazaértem. Nekem már csak a megfõtt csibehúst kellett kirántanom.
A 100. születésnapját ünneplõ Rozika nénit hétvégén a DÉMÁSZ ebédlõjében köszöntik a meghívott vendégek. Ott lesz a város polgármestere, országgyûlési képviselõ, de a Kisér önkormányzati képviselõ asszonya is.
Nagyon jó egészséget kívánunk, és minél tovább legyen a családja körében.                                                          
               Kép és szöveg:
               Dömsödi Mihály

Ez a bejegyzés 2006 06 09 19:44-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.