Meggyõzõdésem, hogy sokan vagyunk, akik szeretjük a virágokat. Hozunk értük anyagi áldozatot, szeretettel gondozzuk és a túlbuzgó emberek – közéjük tartozom én is – körbe veszik magukat teljesen a társasházukban, a lakásukban, az erkélyen, az ablakokban, mindenütt virág, amelyek meghálálva gondoskodásunkat, pompába borulva jobbá teszik a mindennapjainkat. 

Miért ne lehetne a lépcsõházban is virág – gondoltam én. Gondolatomat tett követte. Így aztán elértem, hogy amikor kiléptem lakásom ajtaján, virágaimmal egymásra  mosolyogtunk. Jobb volt a közérzetem attól, hogy a lakásomban, bármerre néztem, felvidítottak a virágaim.
Ám egyszer csak mi történt? Egy gonosz szellem elkezdte irtani õket. Elõször egy virág kiborítva, széttaposva, szünet, majd egy másik, és ez így ment hónapokon át. Nagyon jól ismeri ott a járást, mert nem lehetett “elkapni”. Úgy közlekedik, mint egy kísértet. Nem csak a virágokat semmisítette meg, a cserépbõl a földet szétszórta a lépcsõházban. Mivel közben szüneteket tartott, úgy gondoltam, hogy abbahagyta, de nem. Az újonnan telepített virágokat újból pusztította, a lépcsõház bukóra állított ablakán kiszórta a kitépett növényeket. A lelkivilágomról hagy ne írjak. Gondoltam egyet:  a tönkre tett virágokat az általam gyanúsított személy kapujába tettem egy nylon zacskóban. Több mint egy hónapig békén hagyott. Azt hittem, telitalálat. A virágaimat ismét újratelepítettem.

Június 28-án este 9 óra tájban rossz érzésem támadt. Kimentem szétnézni. A sarokba, egy kupacba hajigálva találtam a telepítésemet. Már csak három virágom maradt a helyén. Kétségbeesésemben felhívtam a társasház egyik lakóközösségi tagját, hogy nézze meg, de minek?
Este 11 óra körül mozgolódást észleltem a lépcsõházban, a villanyt nem kapcsolta fel senki. Gondoltam, az illetõ a dicstelen mûvét jött befejezni. Ám elkésett, mert a három épen maradt növényt behoztam a lakásomba. Feladtam, a virágállványt reggel levittük a pincébe. A halott virágok még most is ott vannak a sarokban, hagy lássák!
Önök mit gondolnak az ilyen emberrõl, aki beletapos a másik ember lelkivilágába, érdek nélkül megkárosítja. (Nem gyerek, nem fiatal, csak egy gonosz ember?) Sajnálatra méltó, beteg ember? De hiszen ez a magatartás veszélyes is lehet! A virágnak az életét veszi, lehet, hogy ez gyilkos ösztön?
 
– HVné –

Ez a bejegyzés 2010 07 24 11:49-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.