Fehérmunkásként voltak ismertek. Gipsz, mész, cement kötõanyagokkal dolgoztak (munkaruhájuk is fehér volt). Míves munkákhoz munkaeszközeiket faládákban tartották. Munkájuk során – olykor – erre álltak, ültek.

Szerszámosládákat lehet látni pl. a soproni múzeumban, amelyen céh tag neve, és “Isten álld meg a tisztes ipart” felirat olvasható.
A világháborúk után képzett, gyakorlott szakmunkások kevesen maradtak. Bárány Mihály, Dancsik Gergely, Darabos József, Papp Károly vagy Zeke Lajos… Õk a Csongrád Megyei Állami Építõipari Vállalat idõs dolgozói voltak. Kézjegyeik – szerény változata – a Szentes Kossuth utca 37-39 lakóépületen, a Tûzoltó laktanya épületén, amelyek az ötvenes évek elején épültek, láthatóak.
A vállalat szentesi részlegének a Kecskeméti Honvéd Kórház díszítõ munkáihoz hat szakembert kellett adni. Helyben dolgozni kényelmesebb volt, így a család közelében maradtak sokan. A fent nevezett idõs szakemberek vállalták a munkát, néhányan viszont nemet mondtak a vidéki felkérésre. Szabó László huszonéves kõmûves lett a brigád hatodik tagja. Szõke Ferenc kõmûves mestert választották meg vezetõjüknek. A rájuk bízott munkáért kiemelt fizetést és elismerést kaptak.
1956-57-ben Bárány Mihály, fiatalabb szentesi   (Balogh László, Bubori Imre, Lantos Sándor, Orosz Bálint, Oláh László, Szarvadi Sándor) és Csongrád megyei társaival dolgozott a budapesti Nagykörút – Práter utca, Kisfaludy köz, Corvin téri lakások újjáépítésén. Majd idõs társaival nyugdíjba mentek. Rendezett, szerény otthonaikban laktak. Gyermekeiknek saját otthont építettek. A korszak építõibõl már csak néhányan élnek.
Szabó László tanítómestereinek szakmai életútját folytatta. Mûszaki tanulmányai alapján irányításával épült a szentesi városi gyógyfürdõ, közgazdasági technikum, Kontakta és a téglagyár. A Szentes, Sima Ferenc utca 28/A. számú telekre felépítette a figyelemre érdemes családi házukat. A fehérmunkás szakemberekre tisztelettel emlékezem, ismereteim alapján több kollégám is.
Építészeti hagyaték Szentes Tóth József u. 30. sz. ház, dr. Szalva  Péter elõrelátóan megõrizte, felújíttatta a míves épületet. Piti Antal és Mihály keze munkáját láthatjuk ezután. Elismerést érdemelnek a hagyományõrzésért. Reméljük, hogy fiatal szakmunkások kézjegyeit is fogják látni a következõ generációk.  

Kátai Ferenc

Ez a bejegyzés 2010 07 24 11:14-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.