Úgy csillog, mint a Nap…
A nyár legmelegebb hónapja, a római idõkben az ötödik volt, ezt mutatja akkori neve is, quintilis. Idõszámításunk elõtt 44-ben Julius Caesarról júliusra változott. A nép Szent Jakab havának, nyár hónak, áldás hónak és az aratás havának nevezte, nevezi ma is.
Szent Jakab Jézus elsõ tanítványai közé tartozott, aki több csodatételnél is jelen volt.
Dzsida Jenõ így írt a nyár legmelegebb hónapjáról: „Csöndesen feléd sóhajtom a búzavirágok kék szerelmét,/ Harsányan feléd kiáltom a lobogó pipacsok vörös nászindulóját.”
S valóban ez a két virág megtalálható az érett búzamezõben, ami már várja az aratást a hónap beköszöntével. Régen az eszközöket, amivel arattak, bevitték a templomkertbe, ott a pap megáldotta, s csak ezután kezdõdhetett a nehéz munka. A levágott elsõ kévének nagy jelentõsége volt, derékra kötve egy kevés, megszüntette a derékfájást, ha baromfi evett belõle, termékenysége nõtt.
S valóban áldás az anyákra Semmelweis Ignác, aki július elsején született. 25. után már csak édesedik a szõlõ, ha derûs az idõ 25-én, gazdag gyümölcs termés lesz.
Ebben a hónapban sok ember megy szabadságra, a gyerekek is élvezik a nyár örömeit. Ezt teszi egy lelkes kis vízilabda csapat is, akik a júniusi diákolimpián aranyérmet nyertek. Az egykori úszós elsõ osztály tanulói már az ötödik osztályt kezdik õsszel a Deák Ferenc Általános Iskolában. Az úszás szeretete megmaradt, s a jó szemû tanár bácsik meglátták a jól úszó lányokban a jövõ csillagait, s meghívták pólózni õket. Megszerették, s nem volt nehéz számukra a napi kemény edzés sem, sokszor reggel és délután. Lelkesen gyakoroltak, volt aki elment, jöttek újak is, míg végül összejött a jó kis csapat, és nem volt lehetetlen egy városi verseny megnyerése. A nagy megmérettetésre az elmúlt hónap 9-én Tatabányán került sor, ahol salgótarjáni, dunaújvárosi és egy budapesti csapat volt az ellenfél.
A szentesi kis csillagok egy döntetlent játszottak, a többit megnyerték. Így arany érem került a nyakukba, ami úgy csillog még ma is, mint a Nap. A versenyre Vidovics Zoltán kísérte el a lányokat, aki elsõben kezdte úszni tanítani a csapatot, s a mai napig foglalkozik velük Tóthné Török Ildikó tanárnõvel megosztva a feladatokat.
Beért a lányok és a tanár úr munkájának eredménye, learathatták a sikert, amit kemény munka elõzött meg. Nekünk szentesieknek, nagy öröm ez, városunk a vízilabda városa, a lányok csapata bejegyezte nevét a vízilabdások nagy családjába.
Most talán a jövõ kiemelkedõ játékosai mutatták meg oroszlánkörmeiket. Sokan közülük életükben elõször tapasztalhatták meg a sikerélményt és a rendszeres, kitartó munka fontosságát. Nekik rövidebb lesz a nyári szünet is, hiszen július második felében már edzés van, a csillogó érem kötelez, jövõre is kihozni magukból a legjobbat, amire képesek. Lányok, csak így tovább!
Remélhetõleg az idei bolondos idõjárás is megengedi nekünk, hogy élvezzük a gondatlan nyarat, kipihenve az elsõ 185 nap fáradtságát, július 4-tõl csak 180 nap van hátra az évbõl. A nappalok egy perccel rövidülnek, s ez így megy Luca napig, de ez még messze van, szerencsére. Addig a learatott búza utolsó kévéjébõl fonunk aratókoszorút, aratóbálban jól szórakozunk, s a jövõ hónapban megünnepeljük az új kenyeret is.
Addig pihenjünk, vigyázzunk magunkra és embertársainkra, s ha itt lesz a nagy hõség, segítsünk az idõsebbeknek kéretlenül is. Törõdjünk egymással, jót tenni a nagy melegben is lehet, gazdagítani lelkünket a nyári napsütésben, a szeretet fényében.
füredi zsuzsa