Emlékezés
Ez év áprilisában két éve, hogy elhunyt Várkonyi István, mindenki Pista bácsija, csongrádi költõ, újságíró.
Lokálpatriótaként évtizedeken át munkálkodott városa tényszerû tájékoztatásáért. Költõi munkássága gazdagságát három megjelent verseskötete bizonyítja csodaszép természet ihletésû, a gyermekek számára külön ismereteket nyújtó költeményeivel. Egy ilyen, napjainkban különös aktualitást nyert versével emlékezünk.
Janus arcú Tisza!
Elnéztem a Tiszát gyakran
amint szelíd csobogással
elhaladt kiskertünk alatt.
Békén éltünk, mint barátok,
nem szórtunk egymásra átkot.
Elnéztem a Tiszát, amint
szõke vize halkan osont,
s a kelõ Nap virradatkor
habjaiban arcot mosott.
S néztem nyári alkonyokon,
mikor lepkéket virágzott,
és a sok-sok sárga repkény
vizén tündértáncot játszott.
S néztem a Tiszát éjjel is
rõzsetüzek lángjainál
mikor Sámán-táncot járt ott
Attila a nagy hunkirály.
S néztem a Tiszát – döbbenten-
mikor vize vadul áradt:
szennyet sodort, s hullámai
szaggatták a védõgátat.
Mivé lettél szelíd folyó?
Vízzel öntöd el a határt,
s feldúlsz sok kis békés lakást!
Hullámkorbácsod ver miránk?
– Mit vétettünk neked, Tiszánk…!
A történelem viharaiban helytállva, önmagát mindenkor vállalva élt és alkotott. Örök érvényû gondolatai egészen Amerikáig eljutottak. Várkonyi István idén 83 éves lenne.