Mácsai Ferenc: Ne ejts könnyet!
Van egy szegény árva asszony,
párját vesztett madárka.
Szomorkodik, fészke üres,
nincs ki reá találna.
Önmagával viaskodik,
kínozgatja õt a vágy.
Nem jön férfi, aki mellett
megtalálná nyugalmát.
Barátságra vágyó lelke
minden jó szót hálálna.
Olyan nyíló virág szíve,
mint az a kis árvácska.
Unottan a semmibe néz,
kényszerûen mosolyog.
Látszik rajta, ha nevet is,
hogy bizony õ nem boldog.
Ne szomorkodj, kicsi madár,
nincs még semmi elveszve!
Nemsokára boldog leszel,
vendég megy a fészkedbe.
Felnevelted fiókáid,
kiröpültek õk már rég.
De a fészket nem feledik,
mamájukat óvják még.
Fészket raktak õk is immár,
párjaikra találtak.
S mint ilyenkor lenni szokott,
õk is szülõkké váltak.
Mama lettél hát, anyuka,
lásd, ím ezt is megérted!
Unokáid szemeiben
megláthatod önképed.
Unokák mennek fészkedbe
és meggyógyul a lelked.
S hogy oly vigasztalan voltál,
örökre elfelejted…