Trianon
“Legszentebb vallás a haza s emberiség”
(Vörösmarty Mihály)
1920. június 4-e a magyar történelem kétségkívül leggyászosabb napja. Budapesti idõ szerint 16 óra 32 perckor írták alá a franciaországi Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon- kastély 52 m hosszú folyosóján, a Galérie des Co-telle-ben a világtörténelemben is példa nélküli szerzõdést, a “trianoni“ békeszerzõdést.
A háborúban vesztes Magyarország, mint az Osztrák-Magyar Monarchia egyik utódállama, és a háborúban gyõztes Antant Szövetség (Anglia, Franciaország, Olaszor-szág) között létrejött “békeszerzõdés” meghatározta Magyarország, Ausztria, Románia és az újonnan létrejött Csehszlovákia, Szerb-, Horvát-, Szlovén Királyság határait.
Romániához csatolták a Magyar Királyság 103.093 km2 (kimondani és elképzelni is sok) területét. Ez magában foglalta a Magyar Királyság területének 31.78%-át (Partiu-mot, valamint Bánság keleti részét, északon a rutének által lakott Kárpátalját).
A Felvidéket és Csallóközt Csehszlovákiához csatolták (61.633 km2), mely a Magyar Királyság 18.9%-a volt.
Délen a Szerémséget, Drávaközt (1.163 km2), Bácskát, és a Bánság nyugati részét, továbbá a Muraközt (729 km2), a Muravidéket (9.478 km2), melyek a Magyar Királyság 19.14%-át képezték, a volt Szerb- Horvát- Szlovén Királysághoz.
Ausztriához Burgenland területe (3.965 km2) került, pedig az I. világháborúban vesztes szövetségesünk volt.
Szepes és Árva megyébõl Lengyelországhoz is csatoltak területeket, Rijekát Isztriával együtt elõször Olaszország, majd 1947-tõl Jugoszlávia kapta.
Az 1920-ban számlált 20.886.487 magyarországi lakosból mindössze 7.615.117 maradt jelenlegi hazánkban. A gyalázatos békeszerzõdés után a korábbi 325.411 km2-es Magyarországból 92.963 km marad (csak mosolyogni tudunk a Kurír szigeteken, amely Japán területének 2%-át adja, és jelenleg is dúl a vita Oroszország és Japán között a szigetek hovatartozását illetõen).
Az úgynevezett Trianoni békét a Simonyi-Semadam Sándor kormány két súlytalan tagja írta alá, a delegációt vezetõ gróf Apponyi Albert nem. A kormány hamarosan le is mondott.
A szerzõdés 35.000 fõben határozta meg hadseregünk létszámát (mint jelenleg is), megtiltotta a légierõ és a nehézfegyverek tartását.
A békeszerzõdést követõen az “új határral” párhuzamosan futó út és vasútvonal a határ túloldalára került.
A magyar tárgyalási stratégia alapvetõen Magyarország területi integritásának megõrzését szerette volna elérni. A döntést azonban most is, mint már azóta is sokszor, nélkülünk hozták meg.
Az Amerikai Egyesült Államok elnöke nem írta alá a szerzõdést. Helyette hazautazott, ahelyett, hogy segítette volna nemzetünket, de nem tette akkor sem.
Családokat, barátságokat, pályafutásokat zúztak szét. A nagyhatalmak cinizmusa, nemtörõdömsége, összejátszása hozzájárult hazánk tönkretételéhez.
Hazánkat 90 évvel ezelõtt darabokra szedték, keresztre feszítették, de a magyarság most is él, létezik, gondolkodik, cselekszik, örül, bánkódik és dolgozik.
Csak üdvözölni tudjuk mi Pálmások is, hogy végre, 90 év után, az önhibájukon kívül határainkon túl rekedt honfitársaink is felvehetik a magyar állampolgárságot.
Megérdemlik!
Keblünkre öleljük ÕKET, örülünk nekik!
Dr. Papp Zoltán