Kormányzott kormányok
Sokat romlott a lelkiállapotunk mostanában. A fokozódó érdektelenségből, a mindennapi félelmekből, a változások érthetetlenségéből a legtöbb embertársunk feltétlen aroganciával próbál kibontakozni.
Mi a mai napig, 2010. június 16-án 19.12 órakor még nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen van hova hazamenni. Ma egész pontosan senki sem tudja megmondani, mi lesz azokkal a borsodi családokkal, akiknek elvitte jelzáloggal terhelt otthonát, vagyontárgyait az ár…
Miért is lesz egyre szerencsétlenebb a sorsunk? Mi az a negatív áramlat, amely kiúttalanságba hajszol kivétel nélkül mindenkit? A problémára kétfelől világítanék rá. Egyrészt mi magunk vagyunk hibásak, mert még mindig elhisszük, hogy az általunk preferált pártóriás a legjobbat akarja teremteni a számunkra… Elhisszük, hogy nem tudunk, nincs erőnk, hitünk dolgokon változtatni.
Másrészt nem látjuk be, hogy kormányzott kormányaink vannak, azaz a legfelső emeleten is laknak… Ezért történhet meg az évtizedek óta Magyarországon, hogy a legfontosabb intézkedések maradnak el pl. a fiataljaink röghöz kötését illetően. Pedig gondoljuk csak meg, ha egy – állami segítséggel – jól képzett fiatal a saját szülővárosában állást kapva boldogul, itt vesz, épít családi házat, ide születnek gyermekei, fizet adót, amelyből nyugdíjat lehet juttatni a szülei számára, költ és vásárol, itt adósodik el banknak úgy, hogy biztonsággal tud tovább építkezni… Mindjárt van is perspektíva egy család előtt, és a fentebb írt negatívum okafogyottá válik. Mennyivel színesebb annak az idős embernek az élete, aki maga mellett tudhatja a gyermekeit, unokáit. Jóval ritkábban beteg, és szorul rá az egyre gyámoltalanabbá váló egészségügy rész szolgáltatásaira…
Ezzel szemben “el lehet menni az országból”, és mindjárt nincs, aki a nyugdíjasok nyugdíjának értékállóságában segítsen, nem épülnek, sőt nincs piaca az ingatlanoknak, idősödik, lebetegszik a társadalom java… Az eltehetetlenedőkről pedig gondoskodjon az állam, ám miből? Aki dolgozik, dolgozzon mindhalálig, legalább 65 éves koráig, nehogy még megélje a nyugdíjas gondtalan éveket…
Mindez vajon kiknek állhat érdekében??? Ime, egy újabb tabu: nem a józan ész kormányoz, hanem akik – érdekük szerint – az észt osztják. (Félre járt az újjam, pénzt (is) osztják!) Hiszen az elmagányosodott, társtalan embertömeg könnyű préda.
Ezért sem tudok én semmiféle pártpolitikával megbarátkozni…