Hosszú időn át tabu volt, azaz senki sem beszélt szívesen, vagy csak nagyon bizalmas körben és keveset pl. 1956-ról. Ugyanígy viszonyultak eleink Trianon előéletéhez. Egészen a rendszerváltozásig nem firtatta senki az ügynök-struktúra katasztrófális rémtetteit.

Sokan fellélegeztek fogyatkozó tabuink reményében. Ma alig merünk belegondolni abba, van-e még, lehet-e még olyan dolog, amiről nem beszélhetünk. Tabuk pedig ma is vannak. A ma tabuiról persze később kerül le a lepel, nem kis megdöbbenést okozva majd akkor.

A ma alig nyilvánvaló tabuja pl. az az összefüggés-rendszer is, amely a pénz hatalmát generálja. A pénz személyiségromboló hatalmáról hosszasan elmélkedhetnék, mert minden mindennel összefügg. A pénz-félistenek energiasajtárai azonban kezdenek kimerülni. Így talán nem véletlen, hogy lassan náluk gazdagabbá válnak a gyógyszerkémiai birodalom fenegyerekei… Üzlet tehát az egyre több beteg ember, s el is követnek mindent, semmilyen eszköz és technológia nem drága, hogy a piacon tartsák a fejlett világ szegényebbik felét. Komoly tabu megoldást találni arra, lehet-e ebből a helyzetből, és hogyan, kilábalni??? (Folyt. köv.)
(Bejegyezve: 2010. 06. 14.)

Ez a bejegyzés 2010 05 14 15:47-kor készült és a következő kategóriákban található: Napló. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.