A forgatókönyv
2010. június 12. Rágódom a közelmúlt magam mögött hagyott történésein. A tárgyak és közöttem lévő “világon”. A ragyogó maszlagon, ami megálljt volt képes parancsolni álmaim és terveim gördülékeny folyamának.
A lassulás oka valamiféle betegség volna? Ugyanmár! Valahol valakik úgy döntöttek, nem lehet eltérnem az átlagtól. A forgatókönyvben az szerepel(t), kiiktatandó…
Köszönettel a Jó Istennek tartozom azért, hogy felismertem és megértettem mind a szándékot, mind a technológiát, amely a létemre tört. Foltok, persze nem csak a szemem előtt maradtak, de a történetben is, ám egyszer majd minden apró részlet kitisztul… Vagy így, vagy úgy…
Eszközöm a tiltakozásra nincs sok. Hálás vagyok a sorsnak, hogy még itt vagyok, s bár ismervén a forgatókönyv további oldalait, még inkább hálás, mert a megtorpanás után, a változások előrevivő erejét érezve is próbálom folytani az utamat. Ha lassabban is, még ha tudva azt, mennyire kiszolgáltatott helyzetben élünk, s akkor is, amikor látom: lábam az ismeretlenbe lép… Az ismeretlen ingovány zöld növényeinek leveleire kérdéseket írt az idő, sokat. Hatalmas hittel kutatom tovább a válaszokat, mert meg kell, meg akarom válaszolni mindegyiket. Válasz pedig csak egyetlen féle létezik tökéletlen világunkban a világunk tökéletlenségeire…