Fodrászmesterek, borbélyok
Nevüket a mûhelyük homlokzatán, táblán olvashattuk. A járda felett, fényes réztányér függött. A harmincas években a mesterek nem csak a szakmában tevékenykedtek, pl. Palásti mester Bercsényi és Kunszentmártoni úti mûhelyében édesapám skorbut miatt beteg fogait is kihúzta az elsõ világháborút követõ években.
A mûhelyben baráti kapcsolatok alakultak ki. Bélteki – jeles birkózó – Jókai utcai mûhelyében sportoló társaiból és tisztelõkbõl állt a vendégkör. Gallasz Béla jeles sakkozó munka közben társaival, tisztelõivel beszélgetett. Virágos Kálmán csongrádi úti mûhelyében az ötvenes években építõmunkás volt a vendégek nagy hányada. Ismeretség alapján dolgozott. Betévedt embert alig fogadott. Dobos, Józsa, Szép, Csenki, Strasszer, Hernyik, Mucsi, Szikszai, Bán Ilona és iparos társaik mûhelyükben hétvégeken sokan összejöttünk. Újság olvasással, rádió hallgatással telt a drága idõ. Majd sima arccal, igény szerinti frizurával, ismeretekkel távoztunk.
A mesterek kijártak házakhoz is. Bikádi Mihály mester pl. fehér kabátját levetette, ezzel a kisgyermekek félelmét enyhítette. A mesterek hamarább észrevették az õsz hajszálainkat. Szakáll néhány ember arcát fedte a múlt század elsõ felében. Õket a román, szovjet, katonák öregnek vélték. “Megúszták a robotot”…
Napjainkban a szakáll divat lett. Az arc saját kezûleg lesz sima. A réztányér jelképek már nem láthatók. A fodrászatban a nõk jelesen, közismerten dolgoznak.
Pataki Ferenc – kilencven néhány éves – borbélyok, fodrászok nagy öregje. Emlékezett: “ Tanítómesteremnek tizenegy néhány foghúzója volt…” A közismert hajdani szakmában dolgozó embernek javasoltam: írja meg szakmai ismereteit, tapasztalatait. Válasz: “leányom segítségével lehet, hogy hozzáfogok.“ Ha megvalósul, nem megy feledésbe a sok kedves történet. A levéltár megõrzi az utókornak.
Ui.: Szentesen fogorvosok csak néhányan voltak: dr. Révész, dr. Fehér, dr. Sárga… Szakorvosok is gyógyítottak, fogat húztak. Dr. Dózsa Károly gyermekgyógyász a beteg fogakat kezelte. Enyémet is.
Kátai Ferenc