A gyógynövények alkalmazási területe elég nagy kiterjedésû, nagyobb részükben azonban gyógyhatású készítmények formájában nyernek felhasználást. A legismertebb, napjainkban is elterjedt általános felhasználási formájuk a vizes kivonatok készítése, amelyeket közismerten teáknak nevezünk.

Amikor tehát teát fogyasztunk, azt mondjuk, hogy ezt a gyógyhatású készítményt belsõleg alkalmazzuk. Külsõleg is alkalmazhatunk azonban vizes kivonatokat, amikor száj és toroköblögetésre, inhalálásra, szemborogatásra, sebek, bõrbajok öblögetésére és borogatására, hüvelyöblítésre stb. alkalmazzuk azokat. A kívánt gyógyhatás elérése érdekében a célnak megfelelõ, jó minõségû teaanyagokat használjunk. Ismétlésbe kell bocsátkoznunk, amikor ismételten felhívjuk a kedves olvasóink figyelmét, hogy a célravezetõbb és megnyugtatóbb, ha természetgyógyász fitoterapeuta tanácsát kérjük, mielõtt gyógyteakúrát kezdenénk.
A fitoterapeuta egyénileg állítja össze teáinkat, ahogyan gyógyulásunk érdeke megkívánja. Egyébként pedig ne csak akkor teázzunk, ha betegek vagyunk, mert a gyógyteák néhány fajtája mindennapi reggeli vagy üdítõ italként is használható. Betegségek megelõzésére is tanácsos teázni, pl. influenzajárvány  idején csipketeát, fekete bodzát, hársfavirágot fogyasztani. A gyógyteák hatóanyagainak minél teljesebb kinyerése és megõrzése érdekében pontosan követni kell a teák elkészítésére vonatkozó szabályokat. Hogy valamely gyógynövénybõl milyen módon készíthetõ el a leghatásosabb tea, az a gyógynövény állományától, a hatóanyagok természetétõl, valamint a teaanyag helyes adagolásától függ.
A laza szövetû gyógynövényekbõl, virágokból, levelekbõl, füvekbõl, valamint az illóolajat tartalmazó termésekbõl – koriander, ánizs, kömény, édeskömény, boróka- az ilyen növényi részekbõl álló teakeveréket forrázással készítjük. Ezt szaknyelven infuzumnak nevezzük.
Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy miután a forrásban lévõ vízhez a teaanyagot hozzáadjuk, az edényt lefedjük, és a tûzrõl azonnal levesszük, majd 10-20 percnyi állás után a teát megszûrjük, illetve fogyasztásra elõkészítjük.
Gyökérbõl, kéregbõl, gumóból és fás állományú növényi részekbõl mindig fõzéssel készítünk teát, és ezt a mûveletet szaknyelven dekoktumnak nevezzük. A fõzet elkészítésének módja: miután a forrásban lévõ vízhez a szükséges teaanyagot hozzáadtuk, az edényt lefedjük, majd lassú tûz mellett a fõzetet még 3-5 percen át forrásban tartjuk. Végül az edényt a tûzhelyrõl leemeljük, félreállítjuk, majd néhányszor felkeverjük és 15-30 perc állás után megszûrjük. A teaanyagban bent maradt nedvet is alkalmas módon kipréseljük. A zsurlófûteát is fõzetként kell elkészíteni!
Langyos vízben való áztatással készítünk teát olyan gyógynövényekbõl, amelyeknek a hatóanyagai a magasabb hõre érzékenyek, könnyen elbomlanak, mint pl. a vitaminok. Szaknyelven ezt az eljárást macerátumnak nevezzük. Ezért pl. csipkebogyóból a következõképpen kell teát készíteni: egy csésze teához már 6-8 órával a fogyasztását megelõzõen egy evõkanálnyi összezúzott csipkebogyót, vagy egy kávéskanálnyi kimagozott csipkebogyót (csipkehúst) 2 deci langyos vízbe be kell áztatni. Használat elõtt megszûrni, majd a használatához szükséges melegre kell felhevíteni. Hasonlóképpen kell teát készíteni a bõ nyálka,- illetve keményítõtartalmú fehérmályvagyökérbõl, amennyiben ezt csak magában óhajtjuk alkalmazni. Ha külön utasítás nincs, egy csésze tea elkészítéséhez egy tetézett evõkanálnyi teaanyagot kell számolni.
 A gyógyteák hatékonyságát jelentõs mértékben befolyásolják bizonyos szabályok. (Lásd: Rideg Róbert: Városi Visszhang, 2006. március 13. 3. sz. 7. o.).
 Ha naponta több ízben teáznunk kell, a napi szükségletet elõre is elkészíthetjük. A teát nem édesítjük meg elõre, hûvös helyen tartjuk. Felhasználás elõtt a szükséges és kellemes hõmérsékletre felmelegítjük és ízesítjük. A gyógyteákat általában mézzel édesítjük, de fontos, hogy a mézet akkor alkalmazzuk, amikor a tea már lehûlt, ugyanis a méz legértékesebb hatóanyagait menthetjük meg ily módon teánk számára. A teák ízesítésére gyümölcsszörpök is megfelelnek, közöttük, pl. csipkeszörp. A cukorbetegek természetesen a számukra elõírt édesítõszereket használhatják.
A gyógyteák fogyasztásának idejét és módját a betegség természete szabja meg. A munkával elfoglalt emberek számára a reggeli és esti teázás felel meg a legjobban. Amennyiben indokolt napközben is fogyasztani, akkor a teát termoszban kell a munkahelyre vinni.                                                                             

 Rideg Róbert
természetgyógyász, fitoterapeuta

Ez a bejegyzés 2006 04 08 09:38-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.