Kedves  Horgásztársaim! Nem szeretném, és tudom senki sem szeretné, ha törvényszerûvé válna az a gyakorlat, hogy rossz hírrel kell kezdeni minden tudósítást.

A közelmúltban Sulik Dávid tragédiájáról voltunk kénytelenek beszámolni, most Nyíri Józsi élete végét vagyok hivatott tolmácsolni a T. olvasó felé. Halász Imi horgászboltjába mentem csontiért a Körösre készülve, horgászni. Ott találkoztam Juhász László horgásztársammal, aki éppen a szomorú hírt közölte: Nyíri Józsi május elsején meghalt.
Józsi, szinte születése óta horgász volt, mindig segítette horgásztársait, sok ifi horgászt oktatott a horgászat fogásaira, a szerelékek készítésére. A horgászmódszerek átadásával járult hozzá a felnövekvõ nemzedék horgászsikereihez. Aktívan, hosszú éveken át vállalta a horgásztábor rendezését, az ott résztvevõ gyerekeket oktatta. Ügyes, jó horgász volt, több évtizeden át tagja az egyesület vezetõségének.
Beteges volt, ezt mindenki tudta róla, folyton az epéjére panaszkodott, ám május elsején megállt a szíve. Hiába próbálták a mentõk újraéleszteni. Köszönet Juhász Lacinak a segítõkészségéért, aki utolsó pillanataiban mellette volt. Mint mondta: ” a kezeim között halt meg.” Emlékét megõrizzük. Nyugodjon békében.
E lehangoló sorok után kénytelen vagyok további rossz hírrel folytatni. Ugrásszerûen megnõtt a szabálytalankodók száma, amióta az idõjárás jobbra fordult. Ellenõreink igen aktívan járják a vizeket, és szinte nincs nap, hogy ne találnának engedély nélkül horgászókat, és ami érthetetlen, a megengedettnél több bottal horgászókat. Érthetetlen, hiszen ha nincs étvágya a halaknak, akkor száz bottal sem lehet kapásra bírni õket. Felesleges a szabálytalan próbálkozás, ami ráadásul fegyelmi felelõsségre vonással zárul. Lesz dolga a halászati felügyelõnek és a fegyelmi bizottságnak.
Hogy valami jóról is tudjak beszámolni a cikk végén, az nem más mint az eddigi telepítésekrõl szóló hír. Lezárultak, így eleget tettünk a kötelezõ telepítéseknek, ezekkel együtt 230 mázsa halat telepítettünk vizeinkbe. Most már rajtunk a sor, hogy a szabályokat szigorúan betartva, sportszerû horgászattal élvezzük a halfogás örömeit, az úszó vagy a kapásjelzõ mozdulását, az utána következõ bevágás utáni hal ellenállást, a fárasztás élményét, és végül a szákolás utáni döntést: megtartjuk, vagy visszaengedjük a halat.
Ebbõl adódik a befejezõ szlogen: a halnak a vízben van a helye, csak annyit vigyél el, amennyire feltétlenül szükséged van. Ne éljük fel a jövõnket!

Füsti-M. Lajos elnök

Ez a bejegyzés 2010 05 20 10:26-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.