Pünkösdi gondolatok
Az áprilisi bolondos idõjárás után bízzunk a szép májusban, amikor a melegedõ napsütés közben, átjárja lelkünket is egy kellemes érzés. Május a pünkösd hava, s az ünnep nemcsak egy szabad hétfõt jelent, ennél sokkal többet. Újszövetségi, egyházi ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek eljövetelének emlékét ünnepli.
A legtöbb családban azonban két jelentõs nap van, az elsõ és utolsó vasárnap.
Május elsõ vasárnapján ünnepeljük az édesanyákat, mindenki a sajátját, nagymamájával együtt. Soha nem lehet elfelejteni az elsõ anyák napját, amikor már nemcsak mi köszöntjük, akinek életünket köszönhetjük, hanem mi is kapunk összeszorított kis kezekbõl egy szál virágot, egy szóval, selypesen kiejtve, de a jelentését értjük, érezzük, azt jelenti, szeretlek.
Édesanyák, anyák? Valójában kik õk? Akik mindenüket, a legféltettebb kincsüket is feláldozzák gyermekükért, mert esetleg így tudnak kifizetni egy vizsgálatot. Szerintem õk az édesanyák, akik a fogantatás pillanatától elfogadják és szeretik gyermeküket, akiknek szebben csillog a szemük, amikor rólunk, fiaikról, lányaikról beszélnek. Édesanya az, aki a szülés utáni éjszaka nem tudott aludni az örömtõl, mert anya lett. A boldogság erõsebb volt a fáradtságnál, amit szülés után érezhetett, s ez a szép érzés, amit eddig nem ismerhetett, nem hagyta aludni, pihenni.
De anya az is, aki a baba fejlõdésének kilenc hónapját teherként éli meg, õ terhes, számára a cigaretta nem elhagyható, sõt néha még az alkoholt sem veti meg, s megszületett gyermekébõl él, az utána kapott pénzbõl, amibõl kevés jut a gyerekre, de abból is, ami nem kerül pénzbe, a törõdésbõl, szeretetbõl. Végül eldobja magától, mert rájön, szülõnek, anyának lenni nem egyszerû feladat.
Sok mindenrõl nem tehetünk, de arról igen, hogy milyen anyák leszünk. Egy kicsit mi is felelõsek vagyunk, hiszen, minden ember a szeretni tudás képességével születik, ez mindenkiben benne van. Az anyáknak kell megtanítani a gyermeküket, természetesen az apukákkal együtt, az élet értékeire, a szorgalmas, becsületes munkára, az emberek szeretetére és segítésére, s a legfontosabbra, az igazi értékek nem vehetõk meg pénzért, de parancsszóra sem kaphatók.
”Aki szorgalomra szoktatja gyermekeit, jobban gondoskodik róluk, mintha vagyont adna a kezükbe.” Ez az elgondolkoztató mondat Richard Whatey gondolata, s talán nemcsak én értek egyet vele.
Szép lenne valóban, ha a munka értékére nevelnénk gyermekeinket, még akkor is, ha jelenleg munkanélküliség van. Ne vegye természetesnek senki a segítséget, adományt, mert jár neki.
Sajnos lassan ez már természetes a fiatalabb korosztályok számára, és a legfiatalabbaknak is. Dicséretet kapnak, de nem tesznek érte semmit, nekem ez jár, ugyanúgy, mint ajándék bármikor. A tetteknek nem lesz következménye, ha becstelen útra tévednének, még sajnálják is õket.
A következetességgel, szeretõ, szigorral neveltek értékesebb emberek lesznek, mint „a gyermek õ felsége” elvet vallók gyerekei… Tudom, így gyermeknap környékén nem illik ilyesmirõl írni, de a kivételezõ irányítás rossz útra terel mindenkit. Adjunk minden gyereknek ajándékot, mert biztosan tett valamit az elmúlt idõkben, amiért megérdemli, ügyes volt, segített, stb. Kapják meg a szívbõl jövõ, õszinte törõdést, az odafigyelést, s mellé a vágyott meglepetést is, de ne minden áron. A felnõttek sem kapnak mindent, és kivételezések történnek velük is, s mindenért meg kell dolgozni nekik is, ha becsületesen élnek.
A mai gyerekeknek õszintén kívánom, tanulják meg, milyen nagy kincs a szeretet, szeretve lenni, s hogy a pénz nem minden. Játsszanak nagyokat a szép játékokkal, de egymással is, odafigyelve és nem kihagyva kissé butuskább és nem a legutolsó divat szerint öltözött társaikat. Tanulják meg egy életre, ami fontos, az a szívnek láthatatlan.
Kívánok minden gyereknek, vidám, õszinte szeretetben gazdag gyereknapot, de nem egyet, háromszázhatvanötöt egy évben.
füredi zsuzsa