Tengeren túli levelek – Enni, vagy nem enni…
Nagyérdemű, kedves Olvasó! Az amerikaiak étkezésében jelentős helyet foglal el a hús. Gyakran találkozunk vele családi asztalokon, éttermekben, kerti összejöveteleken kenyérfélék, szószok, saláták, sajtok, uborkák, köretek társaságában.
A lakosság 96%-a rendszeres húsfogyasztó és csupán 4% azok aránya, akik hús fogyasztását kerülőknek, vegetáriánusoknak vallják magukat. Az alternatív táplálkozás képviselői, különféle módon hódolnak választott életformájuknak.
R. Stein és C. Nemeroff az Arizonai Egyetem orvos professzorai által a közelmúltban közzétett (vegetarianizmussal foglalkozó) vizsgálata az alábbi megkülönböztetéseket használta. Vannak, akik csak magvak – gabona, bab – csíráit (Sproutarianism), mások csak nyers zöldségeket, gyümölcsöket (Rawfoodism) fogyasztanak. Egészségügyi alapokra helyezett értelmezésük szerint ugyanis az egyes konyhai eljárások, pl. sütés, főzés során tönkre mennek az anyagban lévő értékes enzimek. Hitalapú meggyőződésük alapja, hogy Jézus Krisztus is többnyire nyers táplálékokat fogyasztott.
Megint mások (Vegainism) a nyers táplálkozás legelkötelezettebb, ám mindössze 5%-nyi képviselői, nem esznek tejtermékeket, tojást és semmilyen állati eredetű ételt, még mézet sem, sőt nem viselnek olyan ruhát sem, mely állati alapanyagból – bőrből, gyapjúból, szőrméből – készül. A csak tejterméket nem (Lactovegetarianism), a csak tojást nem (Ovovegatarianism), és a csak tejterméket és tojást nem (Lacto-Ovo vegetarianism) fogyasztók tábora színesíti az igen csak differenciált képet. Meggyőződésük tiszteletben tartása mellett a vegetarianizmus újabb csoportját alkotják azok, akik csak bizonyos húsokat nem esznek, illetve csak meghatározott húsféléket hajlandóak beiktatni étkezésükbe. Azok, akik támogatják a halfélék evését, (Pescovegetarism) azt vallják, hogy a halfélék az egyetlen olyan állati eredetű táplálékok, melyek (ellentétben a vörös húsokkal – sertés, marha -) elfogyasztása nem hat izgatóan az idegrendszerre. A csirkehúst elfogadók (Pollovegetarianism) magyarázata a miértre, tudományoskodástól mentesen prózai: esszük, mert jó íze van a csirkéből készült ételeknek. A legnépesebb, egyben legengedékenyebb csoport (Semivegetarianism)
– mindazok 57 %-a, akik magukat vegetáriánusoknak vélik – óvakodik a húsok – elsősorban vörös hús – és a tejtermékek fogyasztásától.
A vegetarianizmus Amerikában meglehetősen vitatott, és végtelenül összetett jelenség. Hívei csupa pozitív érvet sorakoztatnak fel, még ellenzői, többek között pl. a cowboyok – marha tenyésztők – meglehetősen élesen bírálták, kritizálják a húst nem fogyasztókat.
”A vegetáriánusok semmivel sem élnek hosszabb ideig és nem néznek ki fiatalabbnak, mint azok, akik húst esznek” adva így is hangot, egyet nem értésüknek
A gyorsbüfé láncok – Mcdonald’s Burger King, Abby – szolgáltatása sem igazán lenne elképzelhető húsból készített ételek nélkül. Vegetáriánus hamburger? Jóllehet, vannak kísérletek, ám a jó étvágyú amerikaiak többségéből egyáltalán nem váltott ki lelkesedést mindezen kezdeményezés.
Az emberi élet működőképességét a szervezetbe juttatott táplálék összetétele jelentősen befolyásolja, melynek rész elemei éppen úgy a húsfélék, mint a zöldségből, gyümölcsből, tejtermékből álló ételféleségek. Az életút mérföldkövein végig haladva, bizonyítottan igazolt tény, hogy bizonyos fejlődési szakaszban, bizonyos tápanyagok feltétlenül be kell, hogy kerüljenek a szervezetbe. Ezek olyan anyagok, amelyek kizárólagosan azokban az anyagokban vannak, amiket a vegetáriánusok kizárnak étrendjükből.
Többek között… A csecsemő számára nélkülözhetetlen a tej, a tipegőnek is szüksége van a húsban lévő proteinre és vitaminokra éppen úgy, mint a felnőtt számára nélkülözhetetlen vasra, cinkre, kalciumra, D vitaminra. Hogy mind ez a vegetáriánus számára kiváltható vitamin pirulákkal, tofuval, szójával? A hangsúly a miből és a mennyit aránya között van. Minderre ad útmutatást az ún. Táplálkozási piramis. Sok és sokféle gabona magból, durva őrléssel készült pék termékek, sok zöldség, gyümölcs – naponta legalább öt alkalommal – mérsékelt mennyiségű tejtermék, tojás és hús – lehetnek fehér – csirke, hal – és nagyon kevés zsír és cukrot tartalmazó étel (magát a cukrot a vegetáriánusok “fehér halál” -nak is nevezik)
Tudományosan megalkotott tények, piacgazdasági érdekek, a választhatóság lehetősége mindenki számára adott és elérhető, rendelkezésre áll.
Mindazok számára, akik egészségesen kívánnak táplálkozni, és a vegetarianizmust, csak bizonyos mértékben kívánják beiktatni napi étkezéseikbe, Saláta bárok, Reform éttermek, Bio piacok széles választéka nyújt változatos lehetőséget.
A vegetarianizmus, követői számra egy választott életforma, melynek csupán egy alkotóeleme a speciális táplálkozási szokás. Teljessé ezt a szemléletet, a rendszeres testet és szellemet megmozgató gyakorlatok -többnyire yoga, meditáció, önmasszázs – teszi.
Azt, hogy ki választja ezt az életformát, milyen okok és indokok alapján, mindenki számára egyéni döntés, éppen úgy, mint a döntés – ilyen, vagy olyan előjelű – következménye is.
Döntéséhez, vagy csupán érdekességként egy kis válogatás azokból a kérdés – válaszokból, amivel az Arizonai Egyetem professzorai az átlag amerikaiak vegetarianizmushoz való viszonyát kívánták megtudni.
Milyen okból választana (választotta) a vegetarianizmust? A kérdésre a megkérdezettek 32%-nak a véleménye az volt, hogy a vegetarianizmus egészséges táplálkozási forma. 13% egyszerűen nem szereti a húst, vagy az abból készült ételeket, 11% állatvédőnek tartotta magát, és elveivel ellenesnek érezte az állati eredetű húsok evését, 6% vallási hitére hivatkozva választotta a vegetarianizmus követését.
Egészségesebbnek érzi-e magát, mióta vegetáriánus? – kérdésre a megkérdezettek többsége, 75% válaszolt igennel, és csupán 17% nem tapasztalt semmilyen változást közérzetében, táplálkozási szokásának megváltoztatását követően.
A gyilkosságnak tartja-e a fogyasztásra szánt állatok levágását? Viszolyogna-e, ha olyan ember csókolná meg, aki húsfogyasztó? – kérdésekre adott válaszoktól most eltekintek… Gondolatban tegye meg a választ Ön, kedves Olvasó….
Susan T. de Buzna dr.