Dementia és Alzheimer’s kór II. Akkor, amikor az emberi életünket irányító központ titkaiba korábban bepillantottunk, agyunkat úgy vizsgáltuk, mint testünk egyik egészségesen mûködõ szervét. Folytassuk az elemzést, és képzeljük el agyunkat, mintha egy sok szobából álló nagy ház lenne, ahol minden szobának meghatározott feladata van.

A szobák között zavartalan az átjárás és az összes helyiséget világosság tölti be. Most, ha elképzeljük, hogy ugyanebben a házban a szobák közti közlekedést akadályok nehezítik, a világosság is folyamatosan kezd elhalványulni, míg végül teljesen ki nem alszik az összes fény. Akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ez a ház már nem képes ellátni a rendeltetésének megfelelõ feladatait. Talán ezzel a hasonlattal lehet legjobban szemléltetni azt a folyamatot, ami akkor megy végbe, ha az agyat bizonyos betegségek támadják meg, többek között a dementia. Ez a nemzetközileg elfogadottan használt megnevezés azoknak az agyat érintõ betegségeknek a gyûjtõ fogalma, ami a szellemi erõ hanyatlására és a képességek elvesztésére utal. Maga a megfogalmazás két (latinból eredeztetett) szó (angol szerint) away (messze, távol) és mind (értelem, ész, elme, gondolkodás) összetételébõl származik, ami semmi esetre sem jelenti a szigorú fordítás szerinti értelmezést. Nem minõsíthetõ szellemi visszamaradottságnak, és nem tekinthetõ azonosnak a kor elõrehaladtával összefüggésbe hozható ún. jó indulatú feledékenységgel. 
Kialakulása számtalan alapbetegséggel hozható öszszefüggésbe. Ezek közül vannak olyanok, amik gyógyíthatók, mások nem, éppen úgy, mint ahogy maga a dementia folyamata is egyes esetekben visszafordítható, üteme lassítható, más esetekben éppen ellenkezõleg. Elõsegítheti a dementia kialakulását genetikai deformáció, fejlõdési rendellenesség, baleset okozta agyi sérülés, kémiai anyagok környezetbõl származó károsító hatása, de szoros a kapcsolat a metabolitikus rendszer betegségeivel (thyroid, parathyroid, adrenalin mirigyek mûködési zavara, stb. Agyi struktúra változása, fertõzés, mérgezés, degerenatív vagy érrendszeri betegségek, s még sok más.
Nem olyan régen látott napvilágot az a kutatási eredmény, ami egy eddig nem ismert összefüggésrõl számolt be. Ez pedig a dementia és a túlsúlyosság (mint kockázati tényezõ) közötti igen szoros összefüggés. 27 éven keresztül monitorozták tízezer középkorú elhízott résztvevõ egészségi állapotát. A californiai egyetemen végzett elemzés alapján bizonyítottá vált, hogy kétszázszor nagyobb az esély arra, hogy idõs korukra dementia érintettjei legyenek azok, aki életük középsõ szakaszában túlsúlyosak voltak, mint azok, akik normális testsúlyúak. Az összefüggések sokasága közül dementia leggyakrabban az Alzheimer’s kórral (esetek 50 %-a) multi-infarct (vascular denentia) betegséggel (esetek 20%-a) Alzheimer’s és multi-infarct kombinációjával (esetek 20%-a) és a felsoroltak egyikével (esetek csupán 10%-a) hozható kapcsolatba.
Dementia jelentkezhet már fiatal korban is, ha az agyi idegsejtek nagy hányadát valamilyen károsodás éri, (fejsérülés, szénmonoxid mérgezés) általában azonban a betegség lassan fejlõdik, többnyire a 60 év feletti embereket érinti, és mivel a kockázati tényezõk között az életkor fontosnak számít, méltán nevezhetõ korfüggõ betegségnek.
Az Egyesült Államokban 2 millió ember szenved súlyos fokú dementiában, 1 és 5 millióra tehetõ a középsúlyos állapotúak száma, és 5%-8% közötti azon 65 év felettiek aránya, akiknél a betegség kezdeti tünetei figyelhetõk meg. Az arányok azonban (annak ismeretében, hogy jelentõsen megnõtt a születéstõl számított várható életkor határa) öt éven belül megduplázódnak, és ez a tény hatalmas gondot vetít elõre az élet minden területén. Érdekesnek mondható, hogy a kor elõre haladtával valamivel kedvezõbb a kép, ugyanis a  80 év felettiek csupán  20%-a szenved dementiaban. Ez egyben azt is jelenti, hogy 80%-ot viszont nem érint a betegség. Mindezek alapján tehát nem kell, hogy törvényszerûen együtt járjon a dementia és az életkor emelkedése.
Az, hogy minden ember agyában változást okoz a kor, és a regenerálódásra nem képes agyi sejtek fokozatosan elhalnak, tudott. Az agy, ez a csodás szerv azonban ettől még zökkenőmentesen tud dolgozni. Ha azt vesszük alapul, hogy több tízmilliárd idegsejttel születünk, akkor ha napi (tételezzük fel) százezer idegsejtet is elveszítünk, kiszámíthatjuk, hogy marad  még elegendő agy idegsejt ahhoz, hogy akár 100-120 évig is tudjuk agyunkat használni. Igaz ugyan, hogy a veszteségek által az idegsejt hálózat egy része kiesik a működésből, ám más idegsejt rendszerek képesek arra, hogy pótolják hiányukat, biztosítva ezzel egy zavartalanul működő struktúrát. Az agyi idegsejtek okozta vesztességeink mind addig nem is jelentenek problémát, amíg a feledékenység nem váltja ki a mindennapi élet zavarát. Ám ha a szellemi képességek súlyos hanyatlása jelentkezik, gátolva ezáltal a memória-emlékezés normális folyamatát, akkor az már dementia. Betegség, amit komplex formában a kognitív és nem-kognitív tünetek csökkentése, a folyamat lassítása és az életminőség javítása érdekében kezelni kell, felhasználva ennek érdekében a gyógyszerészet, pszichológia és szocioterápia legszélesebb tárházát. 
A dementia általában lassan kezdődik, és mivel kezdetben semmi látható jele nincs a folyamatnak, meglehetősen nehéz a külső szemlélőnek felismerni, hogy nem egy különc viselkedésű személy, hanem egy a betegség következtében megváltozott személy lett az illető.Leggyakrabban első figyelmeztető jelnek a közelmúltbeli események elfelejtését lehet tekinteni, de vannak olyan esetek is, amikor a betegség félelemmel, szorongással, érzelmi elsivárosodással, depresszióval vagy más személyiségváltozással veszi kezdetét. Ebben a stádiumban a betegek többsége még palástolni tudja hiányosságait, és a közvetlen család, környezet számára nem tűnik aggasztónak az egyén produkálta változás. Mind ebbe (sajnálatos módon) jelentősen játszik közre a betegségről való információ részleges vagy teljes hiánya. Ezért fordulhat elő (meglehetősen nagy gyakorisággal) sok dementia körüli tévhit, mind az, ami egyes társadalmakban, kultúrákban asszociálódik az idős korú emberekhez. Furcsának tűnő, szokatlan viselkedés? Feledékenység? Persze, mert öreg, dilis, szenilis, és így tovább a címkékkel, holott a (betegséget megillető nagyobb) nyilvánosság, a kendőzetlen tájékoztatás, a lehető legszélesebb betegségről alkotott ismeret, a nagyobb mértékű odafigyelés a változások észleltekor, sokat segíthet, hogy a dementia, mint komoly betegség már kezdeti stádiumban diagnosztizálódjon (indokolt esetekben) preventív módszerekkel befolyásolhatóvá váljon. A dementia (mint folyamat) különböző ütemű rosszabbodást mutat az egyes egyéneknél, ám általánosnak tekinthető, hogy a betegség állapotának előző évi rosszabbodása előre vetíti az elkövetkezendő időszak folyamatosan romló állapotát.
A fokozatos leépülés miatt egyre nagyobb mértékűvé válik a demens egyén szellemi összezavarodottsága, mind szélesebb lesz azon alapvető élettevékenységeknek az elfelejtése, ami a betegséget megelőzően az egészséges életvitel mindennapi természetes része volt. Gyengül az ítélőkészség, időérzékelés, helyek, tárgyak felismerésének képessége, nehézzé válik a szavak megtalálása. Gyakorivá válik a kommunikáció során az egyszerű szavak használata, jellemzővé válik a szavak helytelen egymáshoz illesztése és jelentősen csökken a beteg számára az elvont gondolkodás
(számolás) készségének alkalmazása. A kór előrehaladtával egyre gyakoribbá válik a nyugtalanság, éjszakai zavartság, hullámzó kedélyállapot. Megsokszorozódnak a testi panaszok, még nem a dementia legelőrehaladottabb stádiumában bekövetkezik (szinte) az (egész) agy működőképessége. Mindezeket követően a szervezet véglegesen leépül, ami aztán (valamilyen kísérő betegséggel (tűdőgyulladás} összefüggésben) a beteg halálához vezet.
A demetia gyanúja esetén (a fentiekben megismert jellemzők alapján) nagyon fontossá válik tehát, hogy már az első figyelmeztető jelek észleltekor orvoshoz vagy más egészségügyi  szakemberhez forduljon a változást észlelő, illetve az a hozzátartozó, aki az érintett érdekében, az adott helyzetnek és állapotnak megfelelően kompetens informálódni.
 
Utóirat. Lelkünket beragyogó nevetés. Demensek imája. Uram, Adj nekem feledékenységet, hogy el tudjam felejteni mind azt, amit soha nem szerettem. Adj nekem feledékenységet, hogy el tudjam felejteni mindazokat, akiket soha nem szerettem, és adj nekem feledékenységet, hogy meg tudjam különböztetni, mi a kettő közötti különbség.

Susan T. de Buzna dr.

Ez a bejegyzés 2006 03 16 20:44-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.