Egészség és művészet II.
A Nádasdy Akadémián Egészség és Mûvészet címmel megrendezett szimpóziumon az agy szerepérõl is szó esett Dr. Hámori József: Az intellektus és érzelmek az emberi agyban címû elõadásában.
„4 perc és 17 másodperc zene meg tudja változtatni az ember életét!” – mondta Prof. Dr. Hámori József agykutató, akadémikus J. Haydn (1732-1809) gyönyörû vonós muzsikája meghallgatását követõen. S hogy mire is képes még a zene, arra a következõ történetet említette.
„Sokáig nem volt számomra egyértelmû, hogy a modern elméleti fizika egyik megalapozója, Albert Einstein (1879-1955) a nagy természettudós, isten hívõ-e? Sokáig ateistának véltem. Mígnem tudomásomra nem jutott a következõ történet. Az 1920-as évek végén Berlinben egy koncerten az igazán fiatal Yehudi Menuhin (szül. 1916) hegedûmûvész Beethoven, Mozart és Brahms mûveket játszott a Bruno Walter vezényelte Berlini Filharmonikusok kíséretében. A koncert után Einstein berohant Menuhin öltözõjébe, és azt mondta: „Most már tudom, hogy van Isten az égben.”
A zene felemelte ezt a természettudós embert a hit kérdésében.”
Arisztotelész (i.e. 384-322) azt gondolta, hogy az emóció (az érzõ lélek a szívben, a racionális lélek) az intellektus az agyban található. Ma már tudjuk, hogy az emóciók is valamilyen formában az agy termékei. Az érzelmi élet elsõsorban a jobb, de kisebb hányadban a bal agyfélteke „terméke” is. Az emóció és az intellektus együtt adja az emberi személyiséget, melyek az agy elülsõ részén a homloki lebenyben „összegzõdnek”: az ún. racionális és irracionális dolgok. (Emóció: félelem, öröm, düh, undor, kellemes érzés, szorongás, depresszió, szomorúság, intuíció, ösztönös megérzés).
Az eufória, az indokolatlan jó hangulat, mely gyógyszerek, kábítószerek, mérgek hatására jön létre, a bal féltekében keletkezik. A kellemes érzelmek a bal félteke, a kellemetlenek a jobb félteke jelzései. Arcunk bal felérõl kiderül, ha valaki nem szimpatikus számunkra. (Az idegpályák általános keresztezõdése miatt a jobb agyfélteke a bal testfelület érzõ és mozgató mûködéseit látja el, és viszont.) Ez az oka annak, miképpen is derül ki, mit is gondolunk valakirõl, valamirõl. A humor és az empátia szintén jobb féltekés érzés.
Emocionális életünk abból is áll, hogy döntenünk kell a jó és a rossz következmények között. Ez is a jobb féltekében lokalizálódik. Ha ez az agyrész megsérül, akkor az illetõ csak egyféleképpen tud dönteni.
Az emóciók nemcsak tudatosan mûködnek. Pl. észre sem vesszük, hogy egy kígyó kúszik felénk, és ösztönösen kezdünk izzadni, hevesebb lesz a szívverésünk. Az idõs Tolsztoj (1828-1910) írta: „A zene az érzelmek gyorsítása.” Azok az érzelmek, amelyek csak nagy körülményeskedéssel írhatók le szavakkal, közvetlenül megnyilatkozhatnak a zene által. A beszéddel csak korlátosan lehet kifejezni az érzelmeket. A zenét emocionálisan érzékeljük.
Mindenki tudja, hogy belsõ kapcsolat van a zene és a tánc között. A tánc az érzelmek testi kifejezése. A zene mint univerzális nyelv, elsõsorban a jobb félteke nyelve, az érzelmeket erõsíti. A tonális memória is jobb féltekés, de az idõbeliséget már a bal félteke érzékeli. A kotta fejek vagy csak a ritmus olvasása bal féltekés. Itt nem keletkeznek érzelmek a tevékenységhez kapcsolódóan. Toscanini mondta egyik tanítványának: „Maga érti a zenét, de nem érzi.”
A zene élvezetet okoz, és nagy szerepe van a társadalmi kohézióban, összetartásban is. Kutatások bizonyítják, hogy Mozart vagy Haydn hallgatása 8-9 ponttal növeli a magas intelligenciát (IQ-t). A zene tanulmányozása aktívan segíti az absztrakt gondolkodást, ami bal agyféltekés. A zene a jobb féltekét érinti, mégis közvetlen kapcsolatba kerül a bal agyféltekével is. (Az agyféltekék négy-négy lebenyének sajátossága, hogy mindig az ellenkezõ oldali testrészeket, szerveket irányítják.)
Ma már tudjuk, hogy tanítani kell (kellene!) az emóciókat is, mivel az emóciós élet nem magától alakul ki (pl. csecsemõ és anya kapcsolat). Már mérni lehet, kinek milyen az emocionális intelligenciája.
A szavakhoz érzelmi emlékek kapcsolódnak. Az értelmes emberi beszéd úgy jön létre, hogy a megfelelõ szavakat, fogalmakat kikeressük agyunk „beszédemlékezet” központjában (belsõ beszéd), innen az utasítás (ingerület) a mozgási központba jut, amely a beszédhez szükséges izomcsoportokba (tüdõ, gége, száj stb.) küld mozgató ingert, és megszólaltatja a hangot. Az éneklés feltételes reflexfolyamat, mely a légzés életmûködésének feltétlen reflexére épül. Ám az emberi elõadó mûvészetet valamiféle belsõ kifejezés, mondanivaló, kifejezésvágy hozza létre. Belsõ folyamatról van szó, mely az idegrendszerben játszódik, fiziológiai és pszichológiai jellegû is egyszerre.
Az ének (a dallam és a szöveg együtt) és a beszéd „helye” az agyban nem azonos. Ha valakinek a bal agyféltekében levõ a beszédközpont megsérül, nem tud beszélni. De a dalokat mégis el tudja énekelni, mert az a jobb féltekének a produktuma.
A rajz, a festmény okozta élmény is a jobb féltekében keletkezik. A festmény legfontosabb feladata, hogy láttasson. Mindenkiben mást láttathat, attól függõen, hogy milyen az illetõ intellektuális, emocionális élete.
A zene és az ének az ember fejlõdésében 7 és fél millió évvel ezelõtt alakult ki, vagyis megelõzte a beszéd kialakulását. Az ember társadalmi lény, ezért szükséges számára az ének, a zene, mely növeli az összetartó erõt. Ehhez az alapvetõ szükséglethez képest oktatásunkban manapság a mûvészeti nevelés (az igényes zenei is!) nagyon mostoha körülmények közé került.
A mûvészeti nevelés nemcsak magáért az emocionális nevelésért történik, hanem a társadalmi kohézió szükségessége miatt, és az egyén emocionális nevelése céljából is. Igazi emberi személyiség nincsen zene, muzsika nélkül. Ha valaki ezt nem tanulta, tanulja meg, csak töredékében lesz igazán emberi személyiség. Szükségünk van a zenére, mert olyat fejez ki, amit szavakkal nem tudunk körülírni. Gazdagítja a személyiséget azáltal is, hogy érzelmi életünket bõvíti.
Manapság a mûvészeti nevelés az iskolai oktatásból kiszorult a „magánórák” kategóriájába, holott az EMBER két féltekébõl áll. Áll egy beszédes, az ún. racionális féltekébõl, és áll egy jobb, ún. irracionális féltekébõl. Itt találhatók a mûvészetek (pl. a zene) központja is. Mivel nem tudjuk a zenét pontosan kifejezni szavakkal (mit is jelent számunkra), ezért irracionális. Tolsztoj mondta „A zene az érzelmek gyorsítása.” És a muzsik pontosan éppen ettõl (!) nagyon is racionális. Rend van benne!
Összefoglalva: Két agyféltekénk van, két különbözõ – racionális és irracionális – emberi – tulajdonsággal rendelkezünk. Nagyon fontos a beszéd számunkra, de ugyanolyan fontos az is, hogy jobb féltekénkkel éljünk a mûvészeti lehetõségek megismerésével. Ezáltal lesz csak ténylegesen emberi személyiségünk.
(Vége)
Lejegyezte: Paksi Márta