Zord, óriási hóval ékesített tél után következett a kora tavasz. A rügyekben, bimbókban és virágokban már önfeledten gyönyörködtünk, az elsõ virágokat a Deák Ferenc utcai elemi iskolába vittük. Tanítóink örömmel tették az asztalukra.

Március közepe táján néhányan mezítláb mentünk az iskolába… 15-én is a város gömbakác sorokkal, tölgyfákkal ékesített fõterére, a Kossuth szoborhoz. Ez a hely volt a névadó honvéd toborzó beszédének helyszíne. Akkor a szobor a Petõfi és Kossuth utcák vonalán állt. Ide, és a vármegyeház fõbejárata közelében lévõ Horváth Mihály szobor talapzatára tettük virágainkat.
A háború után a Kossuth teret átrendezték, a piac megszûnt. A templom mellé Szovjet Emlékmû épült. A  díszkútat lebontották, Horváth Mihály szobrát “számûzték” a róla elnevezett gimnázium parkjába, ahol egy alacsony alapra került. Majd a díszkút helyére állították.

1955-56-ban Kossuth kormányzó szobra mögé a Csongrád Megyei Állami Építõipari Vállalat dolgozói nyilvános WC-t építettek. A kiemelt létesítményt kritizáló véleményeket nem illik idézni.
A tér ismételt átrendezésével Kossuth szobrát a Református Nagytemplom oldalának közelébe állították. Az események tudatunkban maradtak, ezekbõl vázoltam. Az ezredforduló körüli márciusi történések ismertebbek.

Kátai Ferenc

Ez a bejegyzés 2010 04 29 09:33-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.