Még  járni sem tudtam, kezed szorítottam.
Felnõttként botlottam, benned kapaszkodtam.
Egyetlen biztos pont voltál életemben,
nélküled szélfútta falevéllé lettem.

Ó az áldott kezed! Mily meleget ontott,
hogyha rászolgáltam, olykor megsuhintott.
Bár suhintna újra! Áldott melegével!
Felérne az nekem Dareios kincsével!

http://www.youtube.com/watch?v=HjG5euAl4xc

Ez a bejegyzés 2010 05 02 09:09-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei, Verssarok. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.